Menippus
Menippus, Μενιππος. – 1. Egy athenaei férfiú, Hippocles atyja. Thuc. 8, 13. – 2. Kényúr az euboeaei Oreusban, ki macedoniai Fülöp kezére dolgozott Athenae ellen. Dem. Phil. 3, 59. – 3. V. Fülöp király hadvezére, ki a rómaiak ellen harczolt. Liv. 27, 32. 28, 5. – 4. Antiochus király követe, ki Romában járt, később az aetolusokat a rómaiak ellen bujtogatta. – 5. Gadarai származású bölcsész Kr. e. 270 körül, ki rabszolgából lett a cynikus iskola egyik hirdetőjévé. Uzsorára adta magát oly szenvedélylyel, hogy midőn egy nagyobb összeget veszített, öngyilkos lett. Egy sajátos műfajt teremtett. Versekkel vegyített prózában a gyakorlati bölcsesség kérdéseit mulatságos alakban tárgyalta. Komoly tárgyat tréfaszóban: σπουδογελοιος. Nagy hatással volt Terentius Varróra, ki e satira-fajt átvette és művelte az ő saturae Menippeaejében. Horatius is ridendo dicre verum gondolatát Menippus hatása alatt irhatta. De a görög irodalomban is meg volt hatása. Az epigrammaköltő Meleager és Lucianus nagyon kedvelték. Diogenes Laërtius (101) 13 munkáját sorolja föl. E munkák a természetbölcselők, mathematikusok, grammatikusok ellen intézett satirikus levelek, dialogusok, párbeszédes elbeszélések voltak. Monographiát írt róla Ley, De vita scriptisque Menippi Cynici, Köln, 1843. F. V. Fritzsche, De scriptoribus satiricis specimen. 3, 4, 5. Rostock. 1865–66. Th. Fritzsche, Menipp und Horaz, Güstrow, 1874. Wachsmuth, Sillographi Graeci2, 78–84. l. A. Riese, N. Jahrb. für Philol. 95. kötet. Rowe, Quo iure Horatius in saturis Menippum imitatus esse dicatur. Halle, 1888. – 6. Görög szónok Stratoniceából, Cicerónak néhány évig tanítója, ki Cicerót ázsiai útjában elkisérte. Cic. Brut. 91, 315. – 7. Földrajzíró Pergamumból Augustus és Tiberius korában. Írt egy περιπλους της εντος ϑαλαττης cz. művet 3 könyvben, mely elveszett. Egy töredék maradt tőle a Marcianus hézagos kivonatában. Kiadta Hoffmann 1841-ben és C. Müller, Geogr. Graec. minores 1, 563. skk. ll. H. I.
