Palliata t. i. fabula (l. a Comoedia ésFabula cz. a.). A vigjátéknak azon faja a rómaiaknál, mely görög anyaggal bír és görög (nevezetesen az újattikai vígjátékok közül való) eredetiek után van átdolgozva. A város 6. századának uralkodó műfaja és költői Livius Andronicus, Naevius, Ennius, Plautus, Trabea, Atilius, Licinius Imbrex, Juventius, Caecilius, Luscius Lanuvinus és Terentius. A palliata régibb költői iparkodtak közönségök izlését ellesni s annak megfelelőleg alakították a görög eredetieket úgy, hogy részint helyi és idői járulékokat kevertek beléjök a görög és római elem tarka vegyülékben fordult elő, részint a comicumot tették gorombábbá s a darabot esetleg contaminatio (több eredeti összefoglalása) útján élénkítették. A későbbi költők, pl. Terentius, szigorúabban kezdtek ragaszkodni az eredetihez, így aztán a műveltek tetszését megszerezték ugyan, de a népre kevésbbé tudtak hatni, mely vidámabb műfajokhoz (togata, atellana, mimus) fordult s ennek következtében a palliataköltés lassankint megszünt. Ha aztán később palliatát akartak szinre hozni, a régibb irodalomhoz kellett darabért fordulniok, mi a császárok korában gyakran megtörtént. E körülménynek köszönhetjük különösen Plautus és Terentius műveinek fenmaradását. SZ. I.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.