Parasitus
Parasitus, Παρασιτος, conviva. 1) Eredeti jelenése asztaltárs, vendég, s előfordul mint oly papi segédek vagy kisebb papi hivatalnokok neve, kiknek feladata volt a templom gabonajárulékait átvenni s az a czélra szolgáló épületekben (παρασιτια) gondozni. V. ö. a rómaiaknál septemviri epulones. Neve volt még a prytaneum azon hivatalnokának, ki a közös étkezést rendezte. 2) A szó azon értelméből, hogy a közköltségen étkezőt is jelenté, fejlett ki a másik jelentése: tolakodó éhenkórász, ki csakhogy jól ebédelhessen, kitette magát a legrakonczátlanabb tréfák czéltáblájának, s eltűrte a gazda és a vendégek legbolondabb bánásmódját. Görögország és Roma hanyatló korszakában az éhenkórászok egész iparszerűen űzték mesterségöket, s az éhes, falánk parasita, az ő arczátlan csúszásával, mászásával s önérzethiányával állandó alakja lett az új comoediának. Plaut. Curculio. Terent. Phormio. – A parasitáktól megkülönböztetendők a ridiculi vagy derisores, olyan udvari bolondfélék, kiknek találó megjegyzéseit és kaczagtató mondásait (απομνημονευματα, αποϕϑεγματα, γελοια) sokszor megörökítették. V. K.
