Phalaecus
Phalaecus, Φαλαιχος. – 1. Onomarchus fia, Phayllus halála után az ú. n. szent háborúban Mnaseas gyámsága alatt a phocisiak élére került Kr. e. 351-ben, Boeotiában vereséget szenvedett, minek következtében Phocist kifosztották a boeotiaiak. Később letették Ph.-t a fővezérségről (347-ben) és ezt három férfiúra bízták; de mikor Fülöp meghódította Phocist, megint Ph. lett a fővezér. Egy szerződés értelmében zsoldosaival elhagyván a tartományt, a Peloponnesusra ment, később meg Creta szigetére, a hol Cydonia bevételénél életét veszté. Diod. Sic. 16, 38 skk. – 2. Görög költő, kinek nevét a phalaecius versmérsék vislei. K. B.
