Pisander
Pisander, Πεσανδρος. – 1. Trójai harczos, Antimachsu fia, kit Agamemnon öl meg. Il. 11, 122 skk. – 2. Myrmidon vezér Achilles seregéből, Maemalus fia. Il. 16, 193. – 3. Penelope egyik kérője, Polyctor fia. Od. 18, 299. 22, 243. – 4. Epikus költő, a rhodusi Camirusból, a ki Suidas szerint Kr. e. 645 körül élt s ‘Ηραχλεια czímmel 2 (illetőleg egy valószínű emendatio szerint 12) könyvben énekelte meg a görög nemzeti hős tetteit. A régibb hagyománytól eltérőleg ő először rajzolta meg Heracles alakját olykép, a mint ez azután a későbbi felfogásban általánossá lett: doronggal kezében és oroszlánbőrrel a vállán. Munkája rendkívűl becsben állott. Az alexandrinusok mindjárt Homerus és Hesiodus után sorolták fel P.-t a canonban, s Camirus lakói szoborral tisztelték meg híres honfitársuk emlékét. A munkából fennmaradt csekélyszámú töredék Kinkelnél (Ep. Graec. fragm. 1 p. 248) található. – 5. A régi P.-rel össze nem tévesztendő egy hasonló nevű, de későbbi korú epikus költő, a ki Suidas szerint Alexander Severus uralkodása alatt (222–235) élt s ‘Ηραιχαι vagy ‘Ηρχιχαι ϑεογαμιαι czímmel egy elbeszélő költeményt (ιστοριαν ποιχιλην δι επων) írt. – 6. Athenaei politikus, a ki pályájának elején mint tulzó democrata Cleonnak volt követője s a hermacopida-pörnél a vizsgálatra kiküldött rendkívüli bizottság tagjaként szerepelt, később azonban az oligarchák táborába ment át s a Kr. e. 412. és 411. évek politikai mozgalmaiban elsőrangú szerepet játszott. Őt küldték el 412 november- vagy decemberében a samusi sereg követeként Athenaebe, hogy it tAlcibiades visszahívását eszközölje ki a perzsa segítségnek reményében, a mely küldetésének derekasan meg is felelt. A következő évben (411) ugyancsak ő készítette elő a talajt a 400-ak uralmához. Samusból majus hónapban indúlt le, útközben Tenusban, Andrusban, Carystusban megbuktatta a democratiát, s a junius 8-án tartott colonusi népgyűlésen ő hozta javaslatba az államforma megváltoztatásának módozatait. A 400-ak tanácsában azután folytatólag is vezető szerepet vitt, s mindig (a kormány belső meghasonlásának ideje alatt is) a tulzó oligarchák közé tartozott. A 400-ak bukása után Deceleába szökött a spartaiakhoz. – 7. Agesilaus spartai királynak sógora, a kit az 395 nyarán, az úgynevezett corinthusi háború idejében, az ujonnan szrevezett spartai hajóhadnak élére állított. A következő év augustusában ütközött meg P. evvel a hajóhaddal Cnidus mellett Conon flottájával, s teljes vereséget szenvedett. P. maga is elesett s 50 hajóját elfogták. H. GY.
