Pomptinae paludes
Pomptinae paludes, Ποντινα vagy Πομπτινα τα ελη, Ποντιναι λιμναι, ma Palude Pontine; mocsaras, 50 km.-nél hosszabb és a legkeskenyebb helyen is 15 km.-nél szélesebb vidék Latium partján Circeji és Tarracina között, a mely az Astura, Amasenus és Ufens folyók által történt eliszaposodás előtt igen termékeny volt s állítólag 23 várossal bírt, közöttük Pometia (Pomptia), a honnan a P. p. név is van. Az ókornak számos kisérlete, mely a légrontó iszaposodás megszüntetését tervezte, hiábavaló volt; azonban 312-ben Kr. e. sikerült a Campaniába vivő Via Appiát keresztülvezetni rajta, majd később egy csatorna építésével legalább egy részét kiszárítani. Suetonius (Caes. 44) szerint Caesar is tervezte, de a kivitel Augustusra maradt. Ez ókori közmunkák az 5-ik évszázad óta pusztulásnak indultak, azért VI. Pius pápa 1778–88-ban újra helyreállíttatta azokat és a P. p. részben való kiszárítását elérte. Újabb időben is dolgoznak a teljes kiszárításán. SZ. IS.
