Praecones
Praecones, hirdetők, kikiáltók, a kiknek a tiszte (praeconium) valaminek a kihirdetésében vagy kikiáltásában állt, különösen árveréseknél. Hor .ep. 1, 7, 55. sat. 1, 6, 86. Juv. 3, 33. Mart. 1, 85. Mint magánfoglalkozás nagyon el volt terjedve s magánveréseken kívül temetéseknél, elveszett tárgyak nyilvános kikiáltásra és számos más czélra nyert alkalmazást. Plaut. Merc. 3, 4, 78. Petr. 97. Cic. Quinct. 15. Hor. a. p. 419. A foglalkozás magában véve nem részesült ugyan nagyobb becsülésben egy bohóczénál, de közönséges emberek (libertinusok s törvénytelen ágyból származottak), ha jó hangjuk volt, szívesen adták rá magukat, mert az árverések gyakoriságánál fogva nagyon jövedelmező volt. Cic. Quinct. 3. Mart. 5, 56. 10. Ebből magyarázható meg, hogy egyesek szivesebben adták lányukat praecóhoz mint tribunushoz (Mart. 6, 8), továbbá az a nagy befolyás, a melyet Auruntius Euarestus Caligula meggyilkolása után gyakorolt Romában. Jos. ant. 19, 1, 18. Községek s az állam fizetéssel alkalmazott p.-kat az egyes tisztviselők mellé; ezek decuriákat alkottak, még pedig a három főmagistratuséi (consulok, praetorok, censorok) három decuriát, a melyek közül az első kizárólagosan a consuloknak (s talán a császárnak) volt föntartva (decuria praconia consularis vagy Julia). Dio 76, 10. Tisztük volt: 1) comitiát s contiót összehívni, csendre inteni (audientiam vagy silentium facere), egyes osztályok szavazásának az eredményét s a végeredményt kihirdetni, 2) fenyítő bíróságnál előszólítani a feleket, ügyük védőit s a tanúkat, kihirdetni a tárgyalás bezárását (dixere) s tudtukra adni a biráknak, hogy távozhatnak (ilicet), ugyancsak a magistratus parancsára előszólítani a lictort a büntetés végrehajtására (Liv. 26, 15. 28, 29); 3) közhírré tenni a forumon, hogy senatus lesz s fölszólítani a senatorokat, hogy menjenek a curiába (Liv. 1, 47. 3, 38. App. b. c. 1, 25. Suet. Claud. 36); 4) kihirdetni az ünnepségeket, a közjátékokat s azok győzteseit. Nero, a ki rendesen maga hirdette ki magát győzőnek a versenyeken, olykor előkelő embereket használt föl az eredmény kihirdetésére (Dio 61, 20; 63, 14. Suet. ner. 21); sőt hogy mentül erősebb hangon adják tudtára a közönségnek az ő győzelmét, maga is a praecók közé állt az eredmény kikiáltása végett. Suet. Ner. 24. 5). Az állam nevében tartott árveréseken is ők végezték a kikiáltást. Voltak az egyes községek tisztviselőinek is p.-k a szolgálatukban, a kik azonban a lex Julia municipalis szerint csak akkor pályázhattak magasabb állásra, ha előbb a praecói hivataltól megváltak. CS. JÓ.
