Rhinthon
Rhinthon, ‘Ρινϑων, görög vígjátékíró, született Kr. e. a 4. században Tarentumban (Suidas e szó alatt és Steph. Byz.) vagy Syracusaeben (Nossis, Anth. Pal. 7, 414) szegénysorsú szülőktől, atyja fazekas volt. Ez utóbbi körülmény tarentumi származása mellett szól, lehet, hogy később Syracusaeben telepedett meg. A hilarotragoedia (komoly és nevetséges ellentétek tarka vegyületéből álló alsóbb fajú vígjáték) megalapítójának tekintették, azonban e tréen Epicharmus után tulajdonképen csak annyi ujítással lépett fel, hogy a mondákat akor legismertebb és legnépszerűbb alakjokban, a mint t. i. a tragoedia nyujtotta, tette darabjainak tárgyává (Bethe, Prolegomena zur Gesch. d. att. Theaters, Leipzig, 1896). Virágkora I. Ptolemaeus Lagi idejébe esik. Minthogy 48 ilyen drámát hagyott hátra, melyek jórészt Euripides tragoediáinak travestiái vagy általában minta nélkül herosok és istenek mythusait teszik nevetségesekké (v. ö. Plautus Amphitruóját). Nyolcz darabjának ismerjük a czímét, ilyenek: ’Αμϕιτρυων, ‘Ηρακλης, ’Ιϕιγενεια, ’Ορεστης, Τηλεϕος; egyes versei a grammatikusok révén maradtak ránk. Lydus a római vígjáték fajtái közt is említi a κωμωδια ‘Ρινϑωνικη-t, valamint azt, hogy Rh. egyik vígjátékát hexameterekben írta (de magistr. 1, 40 skk.); a dialogusban azonban az iamb. trimeter volt nála a túlnyomó s rendes versalak. V. ö. Vernhardy és Christ, Griech. Litteraturg. – Irodalom: Völcker, Rhinthonis fragmenta, Halle, 1887. Zielinski, Quaestiones comicae, Leipzig, 1887. Zielinski, Quaestiones comicae, Leipzig, 1887. Crusius, Wochenschr. f. kl. Phil. 1889. évf. 11. sz. Sommerbrodt, De phylacographia Graecorum, Breslau, 1875. Susemihl, Gesch. d. griech. Dichtung im Zeitalter d. Alexandriner. SZ. I.
