Στεϕανος
Στεϕανος, corona, koszorú, vagyis virágokból, galyakból kötött köralakú füzér, mely főleg fejdíszül szolgált. A koszorúknak a görög és római világban igen kiterjedt volt a használata s viselésük főleg a görögök derült világnézetéhez kiválóan illett; azért a mindennapi életek örvendetes és gyászos eseményeinél egyaránt szerepel a koszorú. Athenaeben a fiúgyermek születését a kapura függesztett olajfakoszorú jelezte (Heysch. s. v. στεϕανον εκϕερειν); a vőlegény koszorúzva vezette menyasszonyát koszorúkkal ékesített új otthonába (Plut. amator. 10); koszorúval a fején lépett a görög ember az oltárhoz, hogy áldozatát bemutassa (Athen. 15, 16); a vidám poharazók myrtus-, rózsa-, vagy Athenaeben kivált ibolyakoszorúval (innen ιοστεϕανοι; Aristoph. Acharn. 636. equit. 1324) övezték illatos fürtjeiket és gyakran nyakukat és mellüket is (Suid. s. v. αιρειν) és koszorúval ékesítették gyengéd kezek a drága halottnak fejét és sírját (l. Temetkezés, I és II). Hasonló szokásokat találunk Romában is főleg a comissatio alkalmával. Ov. am. 1, 6, 37. Mart. 11, 8, 10. Plut. quaest. conv. 3, 1. Hor. od. 2, 7. 24, 11, 14. 3, 29, 3. A koszorúkról általában l. Plin. n. h. 21, 1–4. De a nyilvános életnek komolyabb viszonyaiban is a koszorú volt a férfinak dísze, jutalma. A háborúból hazatérő győztes épúgy, mint a versenyjátékok nyertese koszorút kapott jutalmúl és koszorúval tüntette ki az állam egyes kiváló polgárainak a közügyek terén szerzett érdemeit. Athanaeben e mellett a koszorú még a hivatali méltóságnak és sérthetetlenségnek is jele volt; azért hivatalos működésükben az archonok és a tanács tagjai, úgyszintén a szónokok is, mikor a néphez beszéltek, myrtuskoszorút viseltek. Stesych. s. v. μυρρινων. Aristoph. eccl. 131. thesm. 381. – A koszorúknak ily kiterjedt használatánál természetes, hogy a hozzávaló virágok és növények tenyésztése és a koszorúkötés igen jövedelmező iparágak voltak. A pompejibeli falfestmények között van egy kép, mely egy koszorúkötő műhelyt ábrázol. Az athenaei virágpiacon nagy készlete volt a kész koszorúknak, és a piacz ezekről is kapta αι μυρριναι nevét. A fényűzés terjedésével a jutalmul s kitüntetésül adott koszorúk már nem virágból hanem aranyból készültek (l. Demosthenes), a gazdagabbak pedig halottaikat is a gyorsan hervadó virágkoszorú helyett aranykoszorúval ékesítették. Az ásatások folytán több ilyen halotti koszorú került napfényre, melyek közül az Armentóban talált példányt kiváló szépsége miatt különösen kiemeljük. A rómaiak a jutalomkoszorúit illetőleg l. Dona militaria. M. J.
