Suevi
Suevi, Σουηβοι, Σοηβοι, egyrészt (szűkebb értelmében) egy germán néptörzs neve, másrészt (tágabb értelemben) bizonyos néptörzsek egy egész csoportjának elnevezése, a mely csoporthoz a tulajdonképi S.-n kívül még a Semnones, Langobardi, Hermunduri, Varisti (vagy Narisci), Marcomanni és Quadi tartoztak. Szűkebb értelemben fordúl elő a név Caesarnál (b. g. 1, 51. 4, l stb.); Strabo néhol a szűkebb értelemben vett S. törzséről szól (4, 194, 207. 7, 294), majd a tágabb értelemben vett csoportról (7, 290); Tacitus a külön törzsről szól az ann. 2, 26. 44. 62. 12, 29. hist. 1, 2. 3, 5. 21., a nagyobb csoportról az ann. 2, 45 és különösen a Germ. 38 sk. fejezeteiben Ptolemaeus csak a tágabb értelmű elnevezést használja. A tágabb értelemben vett csoport egyes törzseit, úgy látszik, nem annyira a politikai vagy ethnographiai együvétartozás tudata, mint inkább a cultus közössége kapcsolta össze (l. a róluk szóló egyes czikkeket és a Germania czikket). A szűkebb értelemben vett S. törzse a Kr. e. első században a Werra és alsó Main vidékein laktak; intézményeikről és szokásaikról Caesar szól (b. g. 4, 1 sk. fej). Később a mai Csehország területén, Kr. u. 51 óta Pannoniában találjuk őket. Nyugati Magyarország területén vannak még a 4. században is, ez időben azonban Nyugatra vándorolnak s a Maintól délre a Neckar folyó vidékén telepednek meg (l. Tabula Peutingeriana), bár maradékaik még a 6. században is éltek a mai Magyarország nyugati részeiben. A S. zöme az Alamanni népével lépett szorosabb kapcsolatba s az írók is vegyesen használják a két nevet; népszerűbb azonban a S. neve, ófn. Swába, a mai Schwaben, svábok. A mi a név etymologiáját illeti, Grimm eredetileg (Deutsche Grammatik 2, 25) egy ,aludni’ jelentésű gyökérből (v. ö. óskand. svefa, sofa) származtatta ,pacifici’ vagy ,pacificiantes’ értelmet tulajdonítva neki, később (Geschichte der deutschen Sprache 490) szláv eredetűnek tartotta, jelentése e szerint ,szabadok’, Wackernagel és Müllenhoff (Altertumskunde, 4, 128) ,alvó, álmos’-féle jelentést tulajdonítanak a névnek s e nézetet hangoztatta régebben Much is (l. Egy. Phil. Közl. 14, 140), míg újabban szerinte (Deutsche Stammeskunde, 109) a germ. ★Sweboz szó ,önállók, szabadok’ jelentésű volt s azokra a szabadon maradt germánokra vonatkozott, a kik nem kerültek római fenhatóság alá. P. G.
