Tethys
Tethys, Τηϑυς («a dajka», a «tápláló», mert a nedvesség mindent táplál), a legrégibb a legfenségesebb tengeri istenasszony, az összes istenségeknek anyja és szépanyja, a kinek lénye azonban a mythologiában csak lassan alakul ki, később pedig saját gyermekei előtt háttérbe szorul. Az Orpheusnak tulajdonított theogonikus hagyományban az Égnek és Földnek nemzés nélkül létrejött leánya, Oceanus testvére és felesége egyúttal. Kettejüktől, a legeslegelső hitestársi ölelésből, mely a Mindenségben megesett (Plato, Cratyl. 19, 402B), származik az isteneknek az a nemzedéke, a mely időben megelőzi az olympusi isteneket: Phorcys és Cronus, Rhea és a többi Titanok (l. külön). Hesiodusnál (theog. 136. 337) Uranus és Gaea leánya, a Titanok nőtestvére, Oceanus felesége. Ő az anyja az Oceanisoknak és folyamisteneknek (azért πολυτεκνος, Aesch. Prom. 137). Egész 6000-ig felszaporodott gyermekei közül Hesiodus nem nevez meg csak 25 folyót és 41 Oceanist, mint a legidősbeket. Apollod. 1, 1, 3. 2, 2. 2, 1, 1. Ovid. fast. 5, 81. Azért is melléknevei még a római korban is; cana, candida, fecunda, magna. Verg. Ciris, 392. Colum. 10, 200. Ov. fast. 2, 191. Stat. Arch. 1, 222. Homerusnál az istenek közös édes anyja (μητηρ), a ki Oceanusszal a világ végén lakik. Oda viszi hozzájuk Rhea nagy titokban leányát Herát, a kit Cronus el akart pusztítani. Zeus is ott közeledik Herához. Il. 14, 200. Daczára T. ilyetén fontos szerepének, tulajdonképeni cultusáról még sincs tudomásunk. Az az istenalak, melylyel Plutarchus (Rom. 2) egybeveti, etruscus sorsistenség. Az az oltár pedig, melyet Nagy Sándor emelt neki az Oceanus partján (Diod. 17, 104), egyedül áll egymagában. Azok a kisérletek, melyekkel T.-t és Thetist (l. ott) azonosítani akarnák, hiábavalóknak bizonyultak. L. M.
