Theriaca, theriace
Theriaca, theriace, τα ϑηριακα, η ϑηριακη, különféle összetételű gyógyszerkeverékek, melyek eredetileg mérges állatok, főként kígyók marása ellen szolgáltak ellenszerül, későbben azonban a legkülönbözőbb mérgezések, sőt más betegségek eseteiben is ellenméreg, illetőleg gyógyszer gyanánt használtattak. A th. összetételét, hatását és alkalmazási módját tárgyaló orvosi műnek czíme rendszerint theriaca (-orum), τα ϑηριακα volt. Évszázadokon át nagy becsben állott a Mithridates király által összeállított th. (lásd Mithridatium). Kiváló hírnévre tett szert az a th. is, melyet Andormachus, Nero császár udvari orvosa, componált több mint hatvan szerből, a melyek közül a Mithridatium fő hatóanyagai gyanánt említett opiumon, gyöngyjáczinton és borson kívül a szárított és porrá tört vipera volt a legnevezetesebb, miért is ez a th. ϑηριακη απ εκιδνων, vagyis «vipera-theriaca» névvel jelöltetett. Andormachus a th. vényét, melyet a császárnak ajánlott, 87 görög distichonba foglalta, és ezt a verses receptet számos orvosíró, mint Galenus, Aëtius stb., szószerint közölték, 1841-ben pedig Ideler adta ki Phys. et med. Graeci min. czímű gyűjtőmunkájában (1, 138–143). Cels. 5, 23. Gal. de antidot. de ther. ad Pis. de ther. ad Pamphil. ed. Kühn, 14, 1–209. 14, 210–294. és 14, 295–310. Aët. 4, 11. TI. M.
