A KIS VÖCSÖK. Colymbus fluviatilis TUNST. 1771.
A KIS VÖCSÖK.
Colymbus fluviatilis TUNST. 1771.
Colymbus fluviatilis TUNST. 1771.
[Colymbus minor, hebridicus GM. – Colymbus minutus PALL. – Colymbus pyrenaicus LAPEYR. – Colymbus parvus BELON. – PodicepS minor LATH. BECHST. K. & BLAS. – Podiceps pallidus, pygmaeus BRHM. – Podiceps fluviatilis DEGL. – Podicipes fluviatilis SAUND. – Tachybaptes fluviatilis CH. LIST. B. U. ST. – Podiceps tricolor GRAY. – Podiceps noctivagus TEMM. – Sylbeocyclus minor, BP. – Sylbeocyclus europćus MACG.]
Népies nevei: apró, kis vöcsök vagy bujár; gombócz bujár (Velenczei tó); öklöm bujar; bütyök (Szabolcs m.).
Jegyei: valamivel kisebb a fogolynál; csőre rövid, egyenes; szárnya egyszínű; fején semmi bóbita; alsótest közepe fehér.
Leirása. Nyári tollazata: fejtető, hátsó nyak, torok és arcz barnásfekete; a fejoldalak és nyak elől vörösbarna; mell és has szürkésfehér, sötétebben és barnásan árnyalt, főleg az oldalakon, legfehérebb a has közepe; szárnyak barnásszürkék; hát feketésbarna; a farcsik táján egyes rozsdás, szőrszerű tollak; csőr fekete, hegyén kissé világosabb; száj zúg sárgás; lábai zöldesfeketék, belül sárgásabbak; szeme sötét barnavörös. Őszi tollazatban felül barnásszürke, alul fehér; a rozsdaszín nyakán és fején egészen hiányzik s nyomait sárgás árnyalat pótolja. Fiatalok: torok, pofák sárgásfehérek, fejoldalak csíkosak.
Mértéke: H. 23–24; Sz. 9–9,8; L. 2,2–3,8; Cs. 1,6–1,9 cm. Előfordul Közép- és Dél-Európában, Spanyolországtól déli Oroszországig, lemegy Afrika északi részeibe s keletre Kis-Ázsiába. Északon csak Svédországig találták, a hol már igen ritka. Észak-Amerikában szintén tanyázik. Nálunk közönséges; nádas ereken, sásos vízállásokon, kisebb tócsákon, tavakon, mocsarakban mindenütt előfordul, de sohasem oly nagy számban, mint az előbbi s nem is zárt, nagyobb fészektelepekben, hanem inkább egyesben, néhány párban költ kiválasztott területén. Költözködéskor nagyobb társaságokban látjuk s ilyenkor folyóvizeken, holtágakban, mindaddig elidőzik, míg csak a vizek be nem fagynak. Meleg forrásos helyeken át is telel néha. Tavaszi megérkezésének országos középnapja márczius 19–20. Nagy tavakon nem igen merészkedik, illetőleg nem szeret, a parttól messze távozni, azért ezeken mindig a szélek, a nádasok táján éldegél s a nagy, szabad vizeken ritkábban mutatkozik. Azt tapasztaltam, hogy az éjjelt a zsombékokon tölti (alighanem a többi faj is), mert egy esetben kora hajnalban ilyen zsombékos, lápos hely mellett hajókázván, közeledtemre mint a békák, úgy ugráltak onnét a vízbe; ezt MESZLENY BENCZE barátom is tapasztalta a Velenczei tavon.
Fészke és tojásai hasonlók a többi vöcskökéihez, de megfelelőleg kisebbek.
Tojásmérték: H. 36–37; Sz. 23–24 mm.
Hangja: bib, bib, bib, bipib-pibbib.
Tápláléka: vízirovarok és azok álczái; tehát nem káros madár, s bár észrevehető hasznot sem tesz, kiméletre méltó, mert vizek táján némileg mégis korlátozója a felesleges rovarszaporodásnak, mely a halászat szempontjából nem egészen közömbös ugyan – hiszen ettől hízik a hal – de mindenesetre számba alig jön.
