A SARLÓS PARTFUTÓ. Tringa subarcuata (GÜLD.) 1774.
A SARLÓS PARTFUTÓ.
Tringa subarcuata (GÜLD.) 1774.
Tringa subarcuata (GÜLD.) 1774.
[Scolopax subarquata GÜLD. – Scol. africana, pygmea GM. – Pelidna subarcuata STEPH. – Tringa islandica RETZ. – Tringa falcinella PALL. – Numenius subarquata BECHST. – Scolopax Detharlingii SIEMS. – Numenius ferrugineus, macrohynchus MEY. – Erolia varia, variegata VIEILL. – Falcinellus varius TEMM. – Falcin. pygmćus Cuv. – Ancylochilus subarquatus KAUP. – Falcin. longirostris GRAB. – Falcin. cuvieri BP. – Pelidna macrorhynchus BRHM. – Schśniclus subarquatus GOULD.]
Népies nevei: paprikasneff (Alföld); vörös partisneff.
Jegyei: bubospacsirta nagyságú; alakra, és őszszel némileg szinezetre is, a pólingnak (Numenius) kicsi kiadása; nyáron alul vörösbarna, csak farkalja fehér; csőre ívesen lehajló, hosszabb a csüdnél; a csőrtő körül kissé fehéres, főleg az állon; a fark elkerekített; láb és csőr fekete; szem sötétbarna.
Leirása. Őszi tollazatban (nálunk ebben leggyakoribb): alul fehér a nyakon, begy táján sárgás árnyalattal s finom elmosódott szürkés hosszanti foltozással; mell, has, farkalja és farcsíkja, szeme fölött lévő sáv fehér; a csőrtő és szem között lévő sáv szürkésbarnás, világosabb apró foltozással; homlok, fejtető ugyanilyen, csakhogy sötétebb; a nyak hátulja világosabb, mint a fejbúb; hát feketésbarna, világos sárgásszürke tollszegésekkel; a szárnyfedők világosabbak a hátnál s minden toll sárgásfehéren vagy szürkésfehéren szegett; evezők sötétbarnásszürkék, az első szára nagyobbrészt fehér; a fark barnásszürke, minden toll világosabb szegéssel. Ilyenek a fiatalok is. A téli tollazatban alul egészen fehér lesz, úgy a homlokon is, felül meg hamuszürke úgy a begy oldalain is. Tavaszszal a felső test fehéres szürkén, feketebarnán és rozsdavörösen foltos, alul a nyak, begy és mell rozsdavörös, fehéresszürkén és kevésbbé sötétbarnán harántfoltos. A nyári tollazatban legfőbb szine vörösbarna, csak a farkalja fehéres úgy farcsikja, de itt is egyes rozsdás, barnás foltok látszanak, fejteteje vörösbarnán és feketebarnán foltozott, közbe némi fehéresszürke keskeny tollszegések is előcsillannak, nyak hátulja rozsdavörös alapon feketebarnán hosszant foltos; háta ugyanígy és rozsdavörösen, de kevéssé fehéresszürkén is; a szárnyfedők barnásszürkék, minden toll közepén a szár sötétebb; az elsőrendű fedők vége fehéres csíkban folyik össze a szárnyon; a váll hosszú fedőtollai sötétbarnák, rozsdavörös szegélylyel. (Az izlandi partfutó tollazata hasonló az itt leirtakhoz, de termetre jóval nagyobb s csőre egyenesebb, rövidebb.)
Mértéke: H. 18,8–21; Sz. 11,8–13; F. 4–5,4; L. 2,6–3,5; Cs. 3,5–4,3 cm.
Költözködés szakában úgy Európa, mint Ázsia délibb részein gyakori, sőt Ausztráliáig, Tazmániáig, Indiáig, Dél-Afrikáig lelátogat. És sajátságos! fészkét, tojásait csak mai napság fedezte föl H. L. PORHAM a Jenisei folyam torkolatának egyik szigetén 1897 julius 3-án. Egy fészekaljban 4 tojást talált, melyek nagyon hasonlítanak a sárszalonka tojásaihoz, csakhogy valamivel kisebbek. Skandináviában őszszel gyakori, tavaszszal ritka; Észak-Szibériában azonban junius és julius havában is észlelték. Nálunk áprilisban, gyakrabban májusban, sőt május végén is átvonul, de különösen szeptemberben és októberben számos; ritkábban augusztus végén.
