C. ALCSALÁD. SZALONKÁK. SCOLOPACINAE
C. ALCSALÁD.
SZALONKÁK.
SCOLOPACINAE
SZALONKÁK.
SCOLOPACINAE
Csőrük egyenes, sokkal hosszabb a csüdnél, a felső káva kissé hoszszabb az alsónál, végén laposra nyomott, gombosan megduzzadt s puha; szemök magasan, hátul a homlok mellett és mögött fekszik, a mi kiválóan jellemző jegyök; a szárny hegyes némelyeknél inkább széles, első és második evező leghosszabb; a lábak minden hártya nélkül valók, szabad ujjuak; a csüd többnyire rövidebb a középujjnál; a fark elkerekített; alakjuk inkább tömzsi, mint nyúlánk, mert nyakuk vastagabb, rövidebb, mint a czankóké; iszapos réteken, zsombékos mocsarakban, marhajárásos lápos helyeken, sőt (két faj) nedves erdőaljban is, inkább egyesével – csak költözködéskor kisebb társaságokban is – tartózkodnak; életmódjuk rejtett, nem oly nyilt, mint egyébb szalonkaféle madaraké, azért legtöbbnyire csak hajnalban, alkonyatkor mozognak, járnak s keresik férgekből, nyüvekből s főleg gilisztákból álló élelmöket; élelemkeresés közben az iszapos helyeket, tehénlepényeket hosszú csőrükkel szitaszerüen meglyukgatják, mert falatjukat csőrük érzékeny hegyével tapogatják ki s hogy a sikos gilisztát jól megragadhassák, a csőr vége előtt a kávák érdesek, ráspolyszerűek, úgyszintén a nyelv vége kissé horgas; hangjuk nem fütyülő, inkább szertyegő, makogó, pisszentő, általában nem igen sokszor hallatják.
