VII. REND. TURBÉKOLÓK. GYRANTES.
VII. REND.
TURBÉKOLÓK.
GYRANTES.
TURBÉKOLÓK.
GYRANTES.
Az idetartozó madaraknak úgy alaki, mint biologiai sajátságai az egész rendet oly élesen jellemzik, hogy beosztásuk a rendszer egészébe, éppen különállásuknál és egyébb rendekkel való kevés rokonságuknál fogva nehéz és ingadozó. Alakjukat bizonyos gömbölyüség, teltség, begyesség, magas, domború homlok, sajátságos csőr- és lábalkat jellemzi. Tollazatuk sűrű, kemény, a termet gömbölyű formájához simuló, ezért egyes tollszárak egészen laposak; a tollazat nem igen erősen nőtt a bőrbe, könnyen kifoszlik s csekély megrántásra kihull. Szinezetök leginkább hamvas, «galambszínű» (a külföldi fajoké sokszor élénk, tarka), gyakorta bizonyos örvszerű foltok, zománczos, fényes részek is ékítik. A hím és tojó külsőleg nem sokban különbözik. Csőrük rövid, egyenes és vékony, csupán hegye kemény s többnyire kissé lehajló, töve ellenben lágy bőrrel borított; a hasítékalakú orrlyukakat sajátságos – sokszor gombszerű, nagy – bőrkupak fedi be. Lábaik aránylag kicsi nyek, rövidek, vékony ujjuak, kis körmüek. Mindig négy teljesen szabad, a csüdből egyforma magasságban kinőtt lábujjuk van, de a hátulsó mindig rövidebb a belsőnél, a külső pedig rövidebb a középsőnél; a czomb rendesen a csüdig tollas, néha azonban a csüdizület meztelen. Szárnyuk inkább hosszú és hegyes, ritkán rövid és kerekített. Farkuk egyenes vagy elkerekített, 12–16 tollú.
Életjelenségeik közt különösen feltünik szavuk: a «turbékolás». Fiókáik teljes nagykorúságig ülik a fészket. Kezdetben az öregek avval a tej- és sajtszerű váladékkal etetik őket, mely begyükben képződik, később magvakkal, melyeket erős izomzatú begyükben előbb fellágyítanak. Fákon, bokrokon, fa- és sziklaodukban költenek, silány laza fészkeket építve. Reptük sebes, felszálláskor robajló. Erdőn, mezőn, sziklás helyeken tartózkodnak, különösen száraz ágakra szeretnek szállni a fák sudaraira. Élelmök kiváltképpen magvakból, erdei gyümölcsökből, bogyókból áll; az emésztés elősegítésére azután agyagos és sótartalmú földet, kavicsokat is lenyelnek. Igen jellemző módon csillapítják szomjukat, mert a többi madaraktól eltérőleg nem úgy isznak, hogy csupán csőrhegyüket dugják a vízbe s minden kortyot feltartott fejjel nyelnek le, hanem egész csőrüket bemártják – az orrlyukakat eközben a lágy bőrkupak bezárja – s egyhuzamban szürcsölik, szivják magukba a folyadékot. Szeretik a társas életet, különösen költés után járnak csapatosan élelmök után, úgy költözködéskor is. Más fajú madarakhoz azonban nem ragaszkodnak.
