Leginkább jellemzi őket sajátságos hosszú nyelvök, mely végén kemény, szakás, egyébként húrszerű s nyálkás-ragadós (L. I. köt. 35. kép); csőrük kemény, egyenes, vésőszerű s többnyire hosszabb a fejnél; az orrlyukakat a homloktollazat többnyire elfödi; testalkatuk izmos, erős mellű, nyakuk vékony; lábaik rövidek, erős, hajlott karmúak; a szárnyfedő tollak rövidek. Kizárólag erdőkben, fákon tartózkodnak, némelyek a földre is leszállnak. Odvakban fészkelnek s fehér tojásokat raknak. Begyük nincs s főleg rovarokból, ritkán magvakból álló táplálékuk egyenesen a gyomorba jut. Szólásuk éles, többször egymásután ejtett azonos hangokból áll. A jellemző nemek fatörzseken kuszva, élelmöket csőrükkel kopogtatják, vágják ki.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.