Termetükhöz képest lábuk aránylag kicsiny és sajátságos alkotású, s így leginkább az ágakon való megkapaszkodásra alkalmas. Csüdjük rendesen rövidebb vagy oly hosszú, mint a középujj, elől vértezett, hátul csupasz vagy kis pajzsokkal borított; lábujjaik gyengék, ritkán egészen szabadok, többnyire tőfelükön részben összenőttek; a hátulsó karom általában a leggyengébb, kivételesen erősebb; a szárnyak különböző alakúak, de az első evező sohasem a leghosszabb; az összecsukott szárny elsőrendű evezői csak kevéssel hosszabbak, mint a másodrendűek, legnagyobb a különbség a szalakótáknál; a fark többnyire 10 vagy 12 tollú s változó alakú, hosszúságú; csőrük is igen különböző, leggyakrabban aránylag hosszú s kemény. Lábalkatuknál fogva helyváltoztatásnál főleg szárnyaikhoz folyamodnak, mert ugrálni az ágakon vagy a földön lépkedni csak ügyetlenül birnak. Hangjuk többnyire rikácsoló, vagy sajátságosan hupogó, élesen rikkantó, bugybogó. Leginkább állati táplálékot esznek, egyes fajok kivételesen gyümölcsöt is.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.