A KARVALYPOSZÁTA. Sylvia nisoria (BECHST.) 1795.

Full text search

A KARVALYPOSZÁTA.
Sylvia nisoria (BECHST.) 1795.
[Motacilla nisoria BECHST. – Curruca nisoria KOCH. – Adophoneus nisorius KAUP. – Curruca undulata BRHM. – Philacantha nisoria GLOG.]
Népies nevei: kerti fülemile (Baja); habos poszáta.
Jegyei: pacsirtanagyságú, de nyulánkabb s legnagyobb poszátánk; szeme sárga (fiataloké barna); fölül hamuszürke, alul fehér apró sarlóidomú szürke foltozással, úgy hogy a karvalyhoz vagy kakukhoz hasonlít; a három vagy négy szélső farktoll hegye fehér; alsó fark fedők fehér szegésűek, egyébként szürkék, a két szín találkozásánál legsötétebbek; a felső farkfedők szintén fehér és sötétszürke szegésűek. A tojó alsó testének karvalyos foltozása gyérebb, a mell és has közepe egyszínű fehér, háta kissé barnásba játszik. A fiataloknál az alsó test foltozása alig látszik még, legföljebb az oldalokon; főszínük felül világosszürke, elmosódott sárgásszürke tollszegésekkel, egészben tehát barnásszürke; homlokuk agyagsárgás; szemsávolyuk halvány rozsdásszürke; alsó részeik fehérek, az oldalakon rozsdásszürkés, a begy táján agyagsárgás árnyalattal. Csőr feketésbarna, az alsó káva töve világosabb; lábak szürkésbarnák.
Mértéke: H. 16,5–17,5; Sz. 8,7–8,8; F. 7,2–7,4; L. 2,3–2,4; Cs. 1,2–1,3 cm.
Középeurópai madár, melynek északi elterjedése Dániáig, Svédország déli részéig nyulik. Angliában ritka vendég s nyugat felé, általában a Rajnán túl alig találták. Kelet felé Közép-Ázsiáig hatol. Mint egyebütt, úgy hazánkban sem fordul elő minden területen, hanem inkább csak helyenként; így hát a poszaták közt a ritkábbak közé tartozik, noha néhol, különösen ligetes területeken, bozótokkal bővelkedő nagyobb kertekben, gyümölcsös vidéken, hol bokrok, utakat szegélyző élő sövények és fák bőven vannak gyakrabban, több párban költ. A Kis-Kárpátokban, a fenyvesek mélyében, egy nagyobb tisztáson álló vadszederrel és vadrózsákkal átnőtt kisebb fenyőcsoportban is találkoztam vele. Kőszegen néhány pár mindig költ, csak 1874-ben nem jelentek meg. Gyakori fészkelőnek mondhatom Fehérmegyében is (Velencze vidékén). Éneke dallamos, zengő strófa, de jellemzi bizonyos veréb- vagy gébicsszerű erős cserregés is: csek, csek, csek, csak, csek, csarrrrrr, a mit más poszáta nem hallat. Ének közben néha pár méternyire felemelkedik a fáról, mint a mezei poszáta (Sylvia sylvia). Telelő helyeiről meglehetős későn, az országos középnap szerint: április 29-én jön vissza; java részök azonban csak május első felében telepszik meg. Május végén tüskebokrokba, galagonya sövénybe, vadszederrel beindázott sűrű bozótokba, 1 1/2 méter magasan vagy alacsonyabban rakja fészkét, mely hasonlít a többi poszáták fészkéhez, csakhogy nagyobb. Rendesen öt tojást tojik, melyek sárgásfehér vagy igen halavány olajszínű alapon zöldesbarnán és ibolyásszürkén foltosak, különösen a tompább tojásvégen.
Tojásmérték: H. 20–22; Sz. 15–16,4 mm.
A tojó – a déli órákban a hím is – két hétig kotolja fészekalját. A fiókák öröklik szüleik félénkségét, óvatosságát, közeledtünkre azonnal belevetik magukat a sűrűségbe s úgy eltűnnek, hogy nem egy hamar találjuk meg.
Szeptember első felében délre költözködnek. Tápláléka rovarokból, hernyókból, bogarságból, álczákból áll, őszszel azonban bogyókat is – kivált bodzabogyót és a Rhamnus frangula gyümölcsét – eszi. Hasznos, kedves énekű s így barátságunkra méltó madár.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi