A NÁDIRIGÓ. Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.

Full text search

A NÁDIRIGÓ.
Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.
[Turdus arundinaceus L. – T. junes PALL. – Sylvia turdoides MEYER & WOLF. Sylvia turdelle RAF. – Sylvia turdina GLOG. – Salicaria turdoides KEYS. & BLAS. – Acrocephalus turdoides CAB. – Calamodyta arundinacea MEV. – Calamoherpe turdoides (MEY.) RIESENTH.]
XXXIV-ik tábla

FOLTOS SITKE ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS (L)
NÁDIRIGÓ ACROCEPHALUS RUNDINACEUS (L)
ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA ACROCEPHALUS PALUSTRIS (BECHST)
Jegyei: rigóalakú, jóval nagyobb a verébnél, majdnem szőlőrigó nagyságú s fülemileszínű.
Leirása: fölül barna, némi rozsdás árnyalattal, különösen a farcsikon; alul fehéres, az oldalakon, farkalján rozsdás agyagszínű árnyalattal s néha a torkon szürkés, alig látszó szárfoltozással; a szemsáv fehéres vagy agyagsárgás, nem igen kirivó. A tojó külsőleg alig különbözik a hímtől, legföljebb valamivel halaványabb és sárgásabb. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, általában olyanok, mint az öregek. Téli tollazatban a fejtető szürkés árnyalatú, úgy a begy oldalai is. Csőr szarúbarna, az alsó káva töve sárgás; szemei világos dióbarnák; lábai barnás hússzínűek.
Hazai példányokat összehasonlítva, úgy nagyságra, mint szinezetre meglehetős változékonyságot találtam. Láttam ugyanis nagy, typikus alakúakat, majd meg kicsinyeket (1/3-dal kisebbeket a rendeseknél); szintúgy alig rozsdás szinezetűek mellett annyira rozsdabarnákat – az egész alsó test is rozsdasárga és nem fehéres volt – hogy felső részeik a fülemiléhez szakasztottan hasonlítottak; még a fark is élénk rozsdabarna volt. A kis példányokra már RADDE is figyelmeztetett* s fajtának vette őket Acrocephalus arundinaceus minor (RADD.) 1884. néven. A mellékelt mértékek világosan mutatják a nagy ingadozást s meglehetősen eltérő szélsőségeket.
Ornis Causasica 228. l.
Mértéke: H. 18–19,8, (17–18,1); Sz. 9,7–10,1, (9–9,3); F. 7,8–8,4, (7–7,4); L. 2,8–3,05, (2,6–2,75); Cs. 1,8–2, (1,7–1,85) cm. (A zárójelben álló számok a «minor» mértékei).
Közép- és Dél-Európában honos. Angliában és Skandináviában nem tartózkodik s esetlegesen téved oda egy-egy példány; Oroszországban is az 54° é. szél. fölött ritkaság. Kelet felé Perzsiában, Kis-Ázsiában, Palesztinában van elterjedésének határa.
Hazánkban mindenütt, hol nádasok vannak, meglelhetjük; a nagyobb tóságokban, mocsárterületeken rengeteg számban, de kis vízállásoknál is legalább egy párban, csak magas nádbokrokat (Arundo phragmitis L.) találjon. Sajátságos, szünet nélkül – még éjjel is – hangzó ki-kare-karekik-ki ki-kei-kei-korr-kör-ker-ker-kara-kara-kid stb. karicsolásával mindenkor elárulja jelenlétét, mely furcsa énekét többnyire nádszálra vagy nádbojtra kiülve fecsegi világgá. Ha rosszat sejt, beleszáll a sűrű nádba vagy rövid távolságra, alacsonyan surrant el: látszik rajta, hogy nádságaitól nem is tudna megválni, úgy oda való, mint a hal a vízbe. Folyó vizeknél nem tartózkodik, csupán lassú folyású folyamaink szélein, ha azok árterein pocsolyás nádasok, náddal benőtt füzes berkek, ligetek vannak. Ilyen helyeken néha az ágakra is száll, noha inkább kivételesen. A nádszálakon kiváló ügyesen kúszik, az aggottas, szemetes törmelék közt épp oly fürgén bujkál. Nem túlságosan félénk, de azért idejében kereket old s kiváncsian kémlel, mi szándékban járunk otthona táján. Megérkezésének országos középnapja: 19–20; rendszerint akkor jön, mikor a friss nád annyira kibujt, hogy jól elrejtőzhetik benne vagyis pár arasznyi magasságot ért. Májusban fészkel, még pedig valóságos czölöpös lakást készít magának, mert mesterségesen szép fészkét – úgy félnádmagasságban – néhány nádszálhoz mintegy oda, szövi (L. I. köt. 44. kép.). A fészek anyaga száraz növényszálakból, nádbojtból, finom gyékényhajtásokból, néha egy-egy vizimadár-tollból, pókhálóból, szőrből s külsőleg gyakran friss, zöld békanyálból való. Alakja hengeres vagy felfordított süveghez hasonló; feneke vastag, csészéje szép sima s finoman bélelt. Az egész alkotmány nagy gonddal, erősen van rakva. 5–6 tojása halaványzöldes alapszinen, hamuszürke és sötét olajbarna foltocskákkal, pettyekkel borított. (XL. tábla.)
Tojásmérték: H. 20–24,5; Sz. 15,2–16,5 mm.
A fiókák két hét mulva kelnek ki s kirepülés után azonnal bámulatos biztonsággal ugrálnak, kapaszkodnak a nádszálakon. Az öregek igen féltik családjukat, mindig a közelben vannak, szorgalmasan hordják nekik az eleséget s ellenség közeledtére korrogó hangon fejezik ki féltésöket.
Költés után egy időre – míg megvedlenek – beszédes nyelvök elhallgat, őszszel azonban ujból kezdenek karicsolni, csakhogy nem oly szorgalmasan, mint tavaszszal, nem is kitartóan, inkább ötletszerűen, szép napos időben. Szeptemberben javarészök elvonul, hogy Afrikában töltse a telet. Gazdasági jelentősége nincsen. A vizi rovarok, álczák, szunyogok, légyfélék, Tiszavirág stb. számának korlátozásában azonban teljesíti kötelességét a természet háztartásában.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi