Forradalmi emléklapok

Full text search

Forradalmi emléklapok
A politikai internáltak közt három nagynevű író várta elitéltetését vagy fölmentését: Kemény, Csengery, Kazinczy Gábor, s ezek a fiatalabb írói nemzedékkel koronként érintkeztek. Fölmerűlt az eszme, hogy mégis kellene valamiféle irodalmi vállalatot megindítani. Hogy a bizonytalanság és kétségbeesés e szomorú napjaiban lesz-e közönsége? ez volt a főkérdés, mert hogy valami jó dolgot lehet összehozni, azt mindenki lehetőnek tartotta. Mi legyen az? e felett folyt a tanácskozás, – s hogy mi legyen, azt egy véletlen döntötte el. Egy kis munka: A forradalom utolsó napjai 1849 végén jelent meg.

Az Új-épület 1850. körül.
A sajtó a térparancsnokság alá volt rendelve, a térparancsnok Machio, humánus, mívelt katona, ellenszenv és gyűlölet helyett részvétet hozott magával az állomásra, melyet elfoglalt. Ennek a munkának ő adta meg a megjelenhetési engedélyt. Az, hogy megjelenhetett, bizonyította, hogy a katonai hatóság nem ellenzi azt, ha az író forradalmi élményekből merít tárgyat, s az, hogy a kis könyv rövid idő alatt három kiadást ért, mutatta, hogy a közönség érdeklődését ezzel fel lehet költeni. Így született meg a Magyar Emléklapok 1848–49-ből, mely nemcsak a Pesten élő, hanem a vidéken szétszórt írókat is – Aranyt, Tompát, Szász Károlyt – a vállalat köré tudta gyűjteni. A vállalat állandó munkatársa volt Jókai, Sajó név alatt, kitől minden füzet hozott egy-egy dolgozatot s Gyulai, ki csak neve első betűjét (G.) írta közleményei alá. A hivatalos lapnak az a nyilatkozata, melylyel az első füzetet fogadta: »az írónak múlt és jövő egyaránt szabad tere: szellem-gyilkolás volna tőle egyiket vagy másikat elvonni«, megnyugtatólag hatott az írókra. S csakugyan a következő öt füzet hű maradt első programmjához.
A sajtónak ez a nagy szabadsága, mely valóban nem sok kivánni valót hagyott fenn, de a mely nagy térfoglalásával az irodalmat már egyoldalúvá tette, nem tartott soká. Machio máshová helyeztetett át s egy szigorú, durva, erőszakos katona foglalta el helyét: Heyntzl. De a közönség részvétlenségének jege már meg volt törve s az érdeklődés az irodalom iránt megkezdődött. Különben is ez még csak átmenet volt a polgári kormányzathoz, s ha nem merhetett is az író annyit, mint Machio idejében, de mégis messze volt attól, a mi nemsokára a katonai uralom megszünése után bekövetkezett. Az a különös jelenség, hogy a hatalom üldözte azokat, kik a forradalomban résztvettek, az irodalom pedig eszményítette magát a forradalmat, s bár többnyire burkoltan annak hőseit is, nem tarthatott soká.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi