Drámái
Drámái
A drámaírásban hasonlókép ép annyi szorgalmat, mint becsvágyat tanúsított. Zsigmond királytól, ez öt felvonásos történeti tragédiájától Bölcs Salamonig, e négy felvonásos bibliai drámáig. 1874-től 1889-ig egész sorát adta a különböző fajú színműveknek. Irodalmi elismerést, akadémiai dicséretet és jutalmat többször aratott: de valódi színpadi sikerek nélkül. Mind e kisérlete: Lotharió és Speráta, a Perényiek, Királyok iskolája, Kálmán király, Jog és bitorlás, Telivér és lángész, József császár, Heródes, Az apám felesége, Fattyú Borics, Erős szer hat, Zrinyi Miklós, a szigetvári, Fráter György, A politikus asszonyok, Attila és István vezér – csak azt bizonyítja, hogy sokkal inkább lantos és elbeszélő, semhogy egészen drámai bírna lenni. A tárgy választásában elég szerencsés, az előterjesztésben elég biztos, a kidolgozásban elég hangzatos: de a jellemzésben, bonyolításban, az összeütközések csattanósságában nem elég erős. Másnál ennyi érdem is számba jönne, sőt egy pálya sikerének beválnék: ő azonban maga annyira nem veszi figyelembe, hogy drámáinak nagyobb része mai napig kiadatlan.
