Kövér, Hegedűs, Jókai
Kövér, Hegedűs, Jókai
Mig Szigeti a magyar dráma jobb tradicióit folytatja, jó népszínműveket és magyar életképeket alkot, Dobsa pedig majd a francia romantikuspkra, majd a finomabb francia társalgási darabra emlékeztet: addig Kövér leginkább Scribe nyomdokait követi, kinek darabjait sűrűn adták az ötvenes években a nemzeti színházban. Kövér gyorsan s könnyen írt, csak úgy szórta francia mintára készült darabjait; 11 év alatt 13 vígjátékot írt, nem számítván a tragédiákat. Mind eltűntek; a legjobbak Hűség hűtlenségből és Hódítás falún; a legnagyobb hatást azonban A szép marquisnő című társadalmi darabjával érte el, melynek színlapján rajta van, hogy Balzac eszméje után írta Kövér Lajos. A nagy francia író eszméjének dramatizálásában Kövér meglepő ügyességet tanúsít; eldurvítja az eszmét, de igen hatásosan alkalmazza színpadra. Soká kedvelt darabja volt a magyar színháznak. Egyéb darabjaiban inkább kellemetlen és néha durva frivolság mint szellemesség és finomság emlékeztet a francia mintákra. – Hegedűs Lajos e rövid vázlatban nem részesűlhet bővebb méltatásban. Históriai darabjai, mint Bíbor és gyász, Nagy Lajos és kora stb. inkább a színpadi technika ismeretét mint költői vagy drámairói tehetséget árulnak el; válogatatlan eszközökkel vadászszák, de el nem érik, vagy meg nem tartják a hatást, most egészen letűntek a színpadról. – Jókai Mór, ha nem is voltakép drámai tehetség, nemesebb írói sajátságaival tudja kárpótolni a nézőt. Dalma, Manlius Sinister, Dózsa György annak idején nagyon tetszettek. A Szigetvári vértanúk 1860-ban adatott először, s hazafias lendületével máig megmaradt kedvelt ünnepi alkalmi darabnak.
