Politikai pályája
Politikai pályája
»A politikai pálya – mint maga mondá – nem volt kenyere soha«; de itt sem kerűlhette el a szereplést. Pestmegye bizalmából mint követ 1835–36-ban résztvett a pozsonyi országgyűlésen, s szabadelvűségével és lelkes szónoklataival ott is köztiszteletet vívott ki; Széchenyi híve volt, kit buzgón védett a gyanúsítások ellen, de eltérő nézeteit vele szemben is kimondta: Kossuth izgatásaiban pl. nem látott oly sötét következményeket (Kelet népe nyugoton, 1841.), mint Széchenyi, oly sokat várt annak nagy tehetségeitől. Őszinte barátság fűzte Deák Ferenchez is, sőt maga a nádor annyira méltatta mély belátását, hogy többször magához kérette tanácskozás végett. A negyvenes évek elején még több politikai cikket írt s elnöke volt az ellenzéki körnek, de lassankint egészen visszavonúlt a politikától. Évtizedeken át amúgy is temérdek más dolog foglalkoztatta. Mert azonfelűl, hogy, mint a megye táblabírája, résztvett a megyének minden közügyi dolgaiban, három éven át igazgatta a Kisfaludy-társaságot, elnöke volt több művészi egyesületnek, izgatott a nőnevelő-intézet, kisdedóvás és iparegyesület terén; emlékezetes működést fejtett ki a protestáns egyház körül is: elkészítette a pesti főiskola tervét, rendezte az országos gyűjtést, felkarolta a két protestáns egyház egyesülését. De a változott idők meghiúsították ebbeli fáradozásait, valamint az »életbiztosító-intézet« tervét is, melyre pedig hajlott kora minden erejét fordította.
Fáy András kalap-utcai háza.
