Kisebb költői elbeszélések
Kisebb költői elbeszélések
Balladái s kisebb elbeszélő költeményei szintén ragyognak koszorújában. Vörösmarty a költői nemek alfajaiban ritkán különbözteti meg az esztetikai szabályokban megállapított határokat. Vajjon mondhatjuk-e balladának Salamont? Arany balladái után bizonyára nem. De akármi ritka becsű költemény. »Két ellentétes lelki állapot – mondja Gyulai – mily szépen olvad össze s békűl ki itt egy képben. Átkot hallunk, mely áldássá válik, büszke királyt látunk, ki ájtatos remete lesz. Az átalakulás fejlődését, igen helyesen, nem részletezi a költő, de annál művésziebben rajzolta egy pár vonásban a sors sujtó kezét, az idő enyhítő folyamát, a természet nyugalmas csendjét s veti lelkünkbe mintegy olvasztó hangulatkép, mely sejtetve mindent kimagyaráz.« A már említett Szilágyi és Hajmásin s a tragikus fejleményű Özvegyen kivül, a többit is alig fogadhatjuk el tiszta balladának. A Rabló, a Hontalan, az Árvizi hajós, nagyobb románcok; Kemény Simon, Az ősz bajnok kisebb költői beszélyek, történeti – epikai – hangulatokkal; a Túlvilági kép egy fantasztikus álom, szenvedélyes lírai hangulattal mint az Éjféli-ház; Mák Bandi és Petike, az egészséges s népies magyar humortól csillogó s meleg kedélytől áthatott genre-képek; de egyik sem tisztán az, a hová soroztuk, – mindenik a ballada s a költői beszély határán, de a maga nemében mindenik szép és becses. Utoljára említjük a legszebbet: a Szegény asszony könyvét, e sajátos életképet, melyben Vörösmarty saját édesanyját írja le, a hálás és ragaszkodó fiú szeretetének s a remek képet rajzoló művész lángelméjének összeolvadt melegével. Édesanyja emlékét, epigrammái közt, még a Szegény anya című szép sírverssel is örökíti. Fájlalta, hogy távol volt tőle agg napjaiban; a világban szétszórt gyermekei közül egy sem, ő sem ápolhatta betegségében, még halálakor sem lehetett jelen (távol, éppen utazásban volt akkor) s a szegény anyát idegen kezek tették le sírjába.
Elbeszélő költészetének koronája, koronájának legdrágább gyöngye, Szép Ilonka, e mély érzelmű s kivitelében oly bájos, oly megható kisebb költői beszély. A női bájnak, a játszi gyermekekből érzelmes hajadonná fejlődő lányka tiszta, szűzies, de csalódásában halálossá váló szerelmének, a megtört szív gyötrelmében panasz nélküli hervadásának megható képe ez – s egyszersmind valódi mintája az egyszerű és igaz jellemzés művészetének!
