Szemere M.
Szemere M.
Mellette ez időszak költői közt még Szemere Miklós hallat eredetibb hangokat. Lasztóczon született 1802-ben s ifjú korától egészen 1882-ben bekövetkezett haláláig tevékeny szerepet játszott Zemplénmegye közéletében. Szenvedélyes vadász lévén, ideje jó részét a természet ölén töltötte, s költészete is oly egyszerű, őszinte és üde, mint maga a természet. Szemere már szakított az almanach-líra formaságaival s szabadabb csapongást engedett szellemének. Egyéniségének fővonását szeretetreméltó, derűlt humor képezi, mely olykor aristophanesi pajkosságba csap át s különösen életképies verseiben (A lukai pap) és bordalaiban nyilatkozik. A gazdag költői tartalom azonban oly hanyag köntösben jelenik meg nála, hogy méltán nevezték Heine szavaival »a gráciák neveletlen kedvencének«, s nem nehéz megmagyarázni, miért nem tudott e költő soha nagyobb népszerűségre vergődni.
Szemere Miklós.
