Legjelesebb színművészeink

Full text search

Legjelesebb színművészeink
A magyar színészet kitünőségei, Kántornét és Jancsó Pált kivéve, mind megfordúlnak a Nemzeti Színház színpadján, sőt a legtöbbje itt nyeri művészi kiképeztetését, s mint ilyen példaképül szolgál a későbbi kor új nemzedékének. Kiválóbbjaik: Udvarhelyi Miklós (1790–1864), e sokoldalú színész, ki rosszul fegyelmezett emlékező tehetsége miatt van megakadályozva a művészi előmenetelben; Szilágyi Pál (1793–1874) kiváló komikus a drámában és operában egyaránt, kit csupán organikus baja tesz alkalmatlanná arra, hogy mint bass-buffo arasson kiváló sikereket; Déryné (1793–1872), ki az előadó és énekművészet terén tüneményszerű sikereket tudott fölmutatni már nemzeti színházi szereplése előtt; Megyeri Károly (1797–1842) a legkiválóbb magyar komikus, ki művészi és egyéni tulajdonaival nemcsak a nagy közönség, de a legkiválóbb magyar írók és költők, köztük Vörösmarty és Bajza szeretetét és elismerését is ki tudta érdemelni; Bartha János (1798–1852), kit inkább érces hangja, színi temperamentuma mint tanúltsága és tudatos alkotó képessége tett híressé a hősi és tragikus szerepkörben; Szentpéteri Zsigmond (1798–1858) a kedélyes apák, a magyar táblabírák, a jókedvű parlagi gavallérok és nótáriusok fölül nem múlt művészi egyénítője, ki azonban a francia társalgó darabokban is mesterileg adja a vén piperkőcöt és az elegáns marquist, a szalonképes bankárt és az egyszerű kézmívest, de utól nem ért még Falstaff Jankója is; Telepy György (1799–1885) a színpad ezermestere s az alsóbbrendű komikumban a legjobbak egyike; Szerdahelyi József (1804–1854), ki mint előadó, zeneszerző és operaénekes egyaránt jeleskedett s Figaróját utolérhetetlen kedvességűnek tartották; Lendvay Márton (1807–1853), a virtuóz szalonszínész, ki a természet gazdag adományait művészetével egyetemben tudta érvényre juttatni; Egressy Gábor (1808–1866), ki mint a tragikai szerepek művészi előadója, elméleti ismereteinek gazdagságával támogatta a természet bőséges adományait, a gyakorlat terén szerzett ügyességeit, elméleti tudását pedig mint a magyar színészek oktatója értékesítette; Fáncsy Miklós (1809–1854) az intrikus szerepek első művésze, ki mint szónok is megérdemelt dicséretben részesűlt. Valamennyien az úttörők közül, kik sokoldaluságuk mellett példátlanul lelkes hívei a magyar színészet sokszor ingadozó ügyének. Mellettök az új nemzedék kitünő erői: mint tragika Jókainé; Lendvayné, a szendék ábrázolásában; Bulyovszkyné, a modern drámában; Szathmáryné, mint a vénlányok és anyósok kitünő ábrázolója; Munkácsy Flóra; Fáncsy Ilka; Szerdahelyi Kálmán, maig fölül nem múlva, mint szalonszínész; Tóth József, az intrikus szerepekben kitünő: Szigeti József; Feleki Miklós stb. Az opera terén mint jeles erőket Schodelnét és a hazai költők által megénekelt magyar csalogányt Hollósy Kornéliát, a népszínmű genreben pedig Hegedűsnét említjük meg mint elsőrendű szereplőket.

Bulyovszkyné.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi