Jósika élete
Jósika élete
Jósika Miklóst hivatása indította, tapasztalása készítette a regényíró pályára. Már mögötte egy hosszú és gazdag múlt áll, dicsőségben, szerelemben, kalandokban, utazásokban és szenvedésekben gazdag, a mikor föllép. Születik 1794-ben Erdélyben, Tordán, ama büszke és fényes családból, mely történeti emlékeit és hagyományait anyai ágon a Báthory-ház fejedelmeihez, apai ágon Jósika Istvánhoz, a nagynevű kancellárhoz fűzi. Anyja halála után alig öt esztendős korában nagyanyjához, báró Bornemissza Annához kerül Ó-Fenesre, mely kies fekvésével, regényes romjaival később meg-megéled képzeletében. Iskolai tanulmányait Kolozsvárott végzi, mig 1811-ben beáll a Savoyai Jenő dragonyos ezredébe. A nagy idők fuvallata már gyermeki esztendeiben megérintette lelkét, mert volt a század elején valami a levegőben, a mi a nagy remények és nagy célok sejtelmeiről susogott; most, mint katona, egyenesen a világ-események sodrába jut. Rövid ideig az erdélyi Királyföldön és Galiciában tartózkodik ugyan; de 1813-ban Szilézián és Tirolon át az olasz csatatérre vonúl, hol a vallegioi csatában, a Mincio mellett, annyira kiválik, hogy soron kivül főhadnagynak léptetik elő. 1814-ben pedig már kapitányt a Colloredo gyalog-ezredében, mely Bécsben van állomáson. Bejárva a bűvös Itáliát és a zord Karstot, maga is Bécsbe tér, éppen az emlékezetes kongresszus idejére, hol mint kamarás színről színre szemléli a világ urait, s a fiatal világfi elevenségével és mohóságával élvezi az udvar ünnepeit. Majd újra Napoleon ellen vonúlt és az egyesűlt sereggel Párizsnak nyomúl; aztán visszajő az osztrák fővárosba s egészen beledobja magát az élet örömeibe és német, francia, angol olvasmányainak árjába. 1817-ben inkább unalomból, mint szerelemből megházasodik s felesége birtokára, Napkorra költözik. De a szabolcsmegyei köznemesi élet nem az ő előkelő és kényes ízlésének való, s 1824-ben, apja halálával, a mikor a szurdoki, branyicskai és szamosfalvi jószágokat örökli, Szurdokon telepszik meg. Neje kivánságára még egyszer visszatér Napkorra, hogy mielőbb elhagyja családi tűzhelyét és feleségét örökre. Szurdokra húzódik. Vigaszul és feledésül a múzsa várja ott, kinek kebelére menekszik. A mikor már az egész ház lepihen: ő munkába fog. A néma csend, az éjnek csendje oly jól esik háborgó lelkének. Így fogan meg szenvedéseinek sugalmai közt, a saját lelke megnyilatkozásából, Zólyomija és Abafija, két első regénye, melyekkel Pestre siet, hogy Toldynak és társainak bemutassa. Javallásukra Abafi jelenik meg előbb 1836-ban, s benne az igazi regény bevonúl a magyar irodalomba. Nemcsak elbeszél, de tanít is, nem rideg fejtegetésekkel, hanem élő példában, hogy az erős akarat minden megszokott rosszon győzedelmeskedik. Majd követik: Zólyomi és A könnyelműek, az első annak az erkölcsi tannak a bizonyításával, hogy a szerető szívek között a kölcsönös becsülés megszűntével a boldogság is elenyészik, mert a szeretet mielőbb ellobban; a másik annak az erkölcsi célnak szolgálatával, hogy a ledér léhaság pusztító hatása visszariaszszon a csábítás veszélyeitől, a viszonosság bosszúja a mások üdvének eltiprásától.
Jósika szülőháza Tordán.
Jósika ifjúkori arcképe és névaláírása.
Jósika Miklós ettől az időtől fogva váltakozva erdélyi birtokán és a fővárosban tartózkodik s dolgozik; s élénken belemerűl az irodalom mozgalmaiba. Mint elbeszélő és drámaíró tör előre. De a mig regényeivel, legalább eleinte, mindig a maga tapasztalására támaszkodik, s egyes hőseiben s hősnőiben ismerőseit és testvéreit örökíti meg, például Az utolsó Báthory Serafinja az ő katona pajtása, A csehek Magyarországon Nankelreiternéje az ő Rozália testvére; míg így alakjai a való színében, a művészet ihletével és életerejével szerepelnek: addig a drámában a képzelet szabadjára bizakodik s lüktető cselekvény helyett ellenmondó jellemeket és izgalmas helyzeteket teremt. Az Adorjánok és Jenők 1838-ban, A két Barcsay 1844-ben, s Kordokubász 1847-en alig tűnnek fel, már eltűnnek megint. Regényei ellenben mélyen és nemesen hatnak.
Jósika lakása Szurdokon.
Az utolsó Báthoryban, 1837-ből, az indulatok félelmes hatalma felettünk igazán megdöbbent, s A csehek Magyarországon, 1839-ből, a királyi hatalom erejét és diadalát hirdetik a rakoncátlan elemek fölött hazafaisan. Írójukat az Akadémia nemcsak levelező, majd tiszteleti tagul választja meg, de Az utolsó Báthoryért a nagy jutalommal tűnteti ki; s a Kisfaludy-társaság nemcsak tagjai sorába fűzi, de az elnöki székbe ülteti, s ő az első elnöke 1847-ig. Ha közben le-lerándúl szurdoki magányába: a szellemi élet pezsgése, a nagyvilági élet fénye, s a biztató szerelem édessége vissza-visszacsalogatja azonnal bűvös és megtisztító igézetével a fővárosba. Mert már 1836-ban megismerkedik, noha csak tizenegy év múlva 1847-ben, mikor válópöre eldül, egyesűlhet Podmaniczky Juliával, életének védő angyalával, ez eszményi női tiszta jellemmel, hogy női alakjaihoz ragyogó glóriát sugározzon! Jósika Miklós 1836-tól a múzsa sugallatára s Juliája ihletésére adja aztán a költői alkotások egész sorát; és csodálkozhatunk-e rajta, ha e tüneményes nőnek egy-egy fényes sugara beleolvad női alakjaiba: Albinus Caelestába és Kornisnéba, Giskra Serenába és Árnay Zajéba? S csodálkozhatunk-e rajta, ha női jellemei rend szerint tökéletesebek művészileg, magasztosabbak emberileg, mert megalkotásában a lelkesedés is segíti, nemcsak a tapasztalás.
Szontágh Gusztáv.
