Politikai röpiratai
Politikai röpiratai
Az ötvenes évek végén, mint tudjuk, a monarchiában nagy változások történtek. A magyar nemzet elégedetlenebb volt mint valaha, s a birodalmat kivülről is veszély fenyegeté. A hazafiak remélni kezdték, hogy a bécsi kormány, belátva eddigi irányának végzetes voltát, más útra tér. Eötvös ismét a politika felé fordúlt s egyaránt féltvén a birodalom nagy hatalmát és hazáját, megírta Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs című röpiratát (Lipcse 1859), melyben ismét az elégedetlen nemzetiségek kibékítésére utal, a történelmi jog alapján. A munka nagy hatást tett a hozzáértő közönségre, de tanácsára éppen azok nem hallgattak, a kiknek szólt.
Ugyanezen évben Ausztria az olasz csatatéren nagy vereséget szenvedett; elvesztette egyik legszebb tartományát s pénzügyei is megrendűltek. Itthon, nálunk, a három milliónyi protestánssal szemben szenvedett nagy erkölcsi vereséget a bécsi kormány, s a nemzet ellenállási kedve nőtt, bátorítva az elvesztett olasz hadjárat által is, Bécsben pedig éppen ekkor kebelezték be Magyarországot az 1860 március 5-iki pátens által a birodalmi tanácsba, melynek Magyarországból meghítt tagjai közt ott volt Eötvös is. Helyét azonban nem foglalta el, hanem a helyett megírta Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte der Einheit Deutschlands című röpiratát (Lipcse, 1860. Magyarul Toldy Istvántól), a melyben azt fejtegeti, hogy a monarchiának zavart belügyi kérdéseit a német egység szempontjából kell és lehet megoldani. Az események, öt év múlva, Eötvösnek adtak igazat, annyiban, hogy csakugyan Németország egységének kérdése döntötte el a monarchia belső ügyeinek állapotát s azok közt a mi sorsunkat is, de nem úgy, ahogy Eötvös gondolta.
Azonban ez év őszén egy nagy jelentőségű dolog történt; az uralkodó saját nemes érzéseinek sugallatát követve, szakított eddigi politikájának irányzatával, melynek sikertelenségét látta s új útra tért. Október 20-án jelent meg a híres októberi diploma, egy pár hónap múlva kiegészítve a februári pátenssel (1861 február 26.), mely szakított az eddigi abszolutizmussal s a birodalom mindkét felének alkotmányt adott. A megyék visszaállíttattak s az 1861-iki országgyűlés összehívaték. Ez által meg volt adva a lehetőség, hogy Magyarország törvényes formák közt nyilatkozzék. Eötvöst Budának első kerülete választotta képviselőjévé s ő, igen természetesen, Deák lobogója mellé csatlakozott. Az országgyűlés azonban eredmény nélkül oszlattatott szét s megkezdődött a Schmerling-féle provizórium. Eötvös visszatért íróasztalához; rendezte és kiadta Gondolatait s megírta röpiratát A nemzetiségi kérdésről (1865), melyben a nagy munkájában kifejtett elveket a magyar viszonyokra alkalmazza. Részletesen szól arról, hogyan gondolja ő a nemzetiségi kérdést megoldhatónak Magyarországon, a magyar állam egységének megóvásával. A mű a nemzetiségekre, különösen a szerbekre kedvező benyomást tett, a kiknek nyelvére le is fordították.
