Az utolsó évek

Full text search

Az utolsó évek
Mennyi érzés, mennyi indulat! Szeretet és szenvedély, a képzelet mily önemésztő lángja, a szív mennyi marcangolása! S a költő, ki testben, lélekben legyőzhetetlen erősnek, valódi daliának látszott, a ki soká, diadalmasan vívott a szívén rég rágódó gyógyíthatatlan szervi bajjal, melyet gyermekeinek egymás után, zsenge korban elhalása, finom, gyönge testalkatú nejének betegeskedése táplált, a harcban, melyet a saját, örökké forró szíve, agya, belső tusái vívtak, emésztettek, lassanként összeroskadt. A hatalmas kéz, mely vas lópatkót tudott S alakúvá görbíteni, visszahajtani, reszketett, ha a tollat megfogta; az egészséges álmot elűzte a rohamosan fejlődő szívbaj. A jóízű humort, mely egykor Az én lakásomat s annyi mást, írta, mely egész társaságot reggelig elmulattatott kifogyhatatlan s művészileg előadott adomáival s élceivel, zord kétségbeesés s panaszkodó kishitűség váltotta fel. Minden órán várva, félve a halált, mohón rendelkezett, gyötörte a kit legjobban szeretett, de a kinek türelme sohasem fogyott el; levelek, táviratok özönével zaklatta barátait a távolban; olykor a halált is már türelmetlen bevárni – a legsötétebb gondolattal is foglalkozott; de attól neje iránti forró szerelme, jó neve s becsülete s – a hit visszatartották. Felesége sorsáról, bár tudta, hogy a rajta csüggő, s különben is gyönge alkatú és már csak érte s az ő ápolhatásáért élő nő nem soká fogja túlélni, gyöngéden gondoskodott; házat vett s rendezett be számára Putnokon, hogy legyen hova özvegyen meghúzhassa magát; rendezte írásait, költeményeit sajtó alá; akadémiai nagy jutalmát (a mely kitüntetés már halálos betegen érte) takarékpénztárba helyezte számára s a mi éppen nejének volt készítve, szánva, legbecsesb hagyatékát, imakönyvét, az Őrangyalt, e legköltőibb s egy vallásos kedély legmélyebb bensőségével teljes, magyar női imakönyvet sürgette a nyomtatásban, hogy első példányát még ő adhassa oda a forrón szeretettnek s küldhesse meg néhány barátnéjának emlékül. S végre megírta Utolsó verseit – nejének, e gyönyörű termékeit a szívnek és költői képzeletnek: a halál révén. Utolsó öröme Virágregéinek újabb díszkiadása, annak és arcképének hívei közt szétosztogatása volt, és barátainak a távolból látogatása, de a kik már csak romban találták a régi Tompát.
Így készűlt a halálra, mely, még nem is ötvenegy éves korában, 1868 július 30-án ragadta el a már előre rommá összetörtet. A hamvai temetőbe, annyiszor megénekelt s megsíratott kis gyermekei virágos táblául ápolt s gondozott sírjába temették, hová neje is csakhamar követte. Gömör vármegye díszes, hozzá méltó emléket állított fölébe. A magas Kárpátokban, Feketehegy fürdő-helyen, azon a tájon, hol a hármuk által megénekelt Erdei lak is állott egykor s hol ő utolsó beteg éveiben két nyáron keresett üdülést, a fürdő-vendégek állítottak sziklaszobrot emlékének. Egyháza, egyházkerülete, Akadémia, Kisfaludy-társaság emlékbeszédekkel, költő-barátai ódákkal ünnepelték emlékezetét. Majd Gömör vármegye központján, Rimaszombatban, – Sárospatak főiskolája, melynek egykor tanítványa volt, falai között emeltek szobrot emlékének. De legméltóbb s legmaradandóbb emléket ő maga állított magának – műveiben.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi