Az akadémiai jutalmak

Full text search

Az akadémiai jutalmak
Szigligeti Ede tizenhétszer vitte el az akadémiai koszorút. Igaz, ennek nagy része az a relatív értékű díj, a melyet az Akadémia kiad a gyenge munkának jobb mű hiányában. De nyert föltétlen dicsérettel is, és egészben konstalálnunk kell, hogy ebben az időben maga az Akadémia is inkább kedvelte azt a józanabb, kis mértéket kereső irányt, mely mintegy testet öltött a kor első drámaírójában, semmint a nagyobbat botló, merészebb tehetséget, a melyhez legalább szilajabb reményt lehetett volna fűzni. Igy, hogy példát említsünk, Szigligetivel nem egyszer versenyt futott Madách az Akadémián; de a birálók nem látták meg és nem fedezték fel benne az Ember Tragédiája íróját. Ha azonban az e korbeli akadémiai drámabírálók és bírálói eljárás nem kerűlheti el az irodalmi historikus érzékenyebb bírálatát: maga a dolog, a mi történt, mint a gondviselés munkája, a lehető legjobban vala intézve. Művészeti, irodalmi és közmíveltségi állapotunk nem engedte, hogy egy ily termékeny és szerencsés kezű író, minő Szigligeti volt, a kihez hasonló tehetségű férfiak más, szerencsésebb nemzetek ölében fogantatván, működésükkel magoknak anyagi fényt és jólétet szereztek: – csak gondtalan életet is biztosítson magának és családjának nagy és korszakos munkásságával. A mitől tehát életünk fejletlenségéből elesett, azt némileg pótolták az elnyert akadémiai aranyak. Egyéb jót ez évenként megújuló pályázatokra alig lehet mondani. Szubvenció azok a felvergődött írónak; más jelentőségök alig van. Sem serkentőleg, sem termékenyítőleg nem hatnak az irodalomra; Csiky Gergely az egyetlen drámaíró, a kinek neve az akadémiai pályázatok révén jutott először forgalomba, de az is inkább megszégyenítve, semmint megkoszorúzva és egyetlen oly bátorító vagy jellemző szó nélkül, a mely elárúlná, hogy a bírálók megsejtették volna, hogy oroszlánkölyök ment keresztül a kezükön. Ha a magában álló nemzeti színházat üvegházi rendszernek mondottam, az akadémiai pályázatokra ráillik az a szó, hogy virágcserépben való tenyésztés. Mily messze esik mindenik, és még a kettő együttvéve is, egy eleven kerti gazdaságtól, a melyet nem pótol, csak éppen hogy mesterségesen eltenget a virágból egyet és mást!

Szigligeti Két pisztolyának címképe. (1844.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi