Szigligeti népszínművei

Full text search

Szigligeti népszínművei
Népszínműveit kétfelé lehet osztani: egyfelül állanak azok, a melyekben szerencsés inspirációval alkotta meg és tette történetének hősévé és középpontjává a magyar népélet valamely típusát. E csoport élén áll a Csikós, (1846.) a szentimentális magyar legény alapvonásával, a ki fölhevülésében garázda a bűn határáig, bánatában duhaj és melancholikus egyszerre. Ebben meríti ki erejét, a miből természetesen cselekvésre aztán már nem jut. A Falu Rosszában ugyanezt ismételte meg szinte szórul szóra Tóth Ede, csakhogy nem a specifikus csikós embert, hanem egyszerűen a parasztlegényt léptette színre. Csikós Bandi plasztikus típusa a fiatal, betyáros, de ártalmatlan csikóslegénynek s a csikóslegény ideáljának általában. Mellette van az öreg csikós alakja, a kit immár hiúság, kényesség, szerelem és búbánat nem foglal el, a ki tehát már furfangból, cselekvésből kiveszi eszéhez mért alapos részét. Mert a csikósgazda nem holmi pipogya legényből lesz, ahhoz a fajtájának a java kell. E darabokban Magyarország szociális kérdése is szóhoz jut: a jobbágyvilág, a nemes ember és a honorácior kérdése, s természetesen a költőnek kedves okossága és nemes szíve szerinti felfogásában. Másik, szinte halhatatlan alkotása ezen a téren a Czigány (1853.), az öreg cigány klasszikus alakjával a mű középpontjában. Ez is egy kis szociális kérdés: az öreg Zsiga cigány lánya ügye az arisztokratikus paraszttal szemben, és előkelő muzsikusnak nevelt fiának ügye az arisztokratikus úri lánynyal. Természetesen az osztálygőgöt itt is, ott is nem a szerelmes ifjú nép, hanem a szülők hordják a szívökben, mig a jó Szigligeti az öreg Zsiga segítségével valahogyan ki nem kúrálja belőlük. A Csikóst és a Cigányt teszem Szigligeti alkotásainak az élére becsöket, maradandóságukat nézve. Tisztábban sem megkoncipiált, sem megírt alakja nincsen.
Többi népszínművei drámai egyvelegek, képsorozatok, nagyobbrészt regényes történetek a negyvenes évek ízlése szerint, dekorálva a falusi életnek és a főváros alsóbb, kétes foglalkozású rétegeinek alakjaival. Legszerencsésebb ezek közül a Szökött katona (1843.), mely a szabadságharc előtti idők katonafogdosásával és a régi főváros lebújainak groteszk népségével tarkítja történetét; és a Két pisztoly (1844.), mely Sobrit lépteti fel, a balatonparti révész- és zsiványéletet rajzolja s a vármegyei börtön belső életéről halhatatlan képet fest, de mindez ebben is csak epizodikusan van kezelve, a lengyel emigráns nevelő s az előkelő kisasszony szíve történetének szomorú fordulói és a kártyás só-tiszt katasztrófája körül.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi