A közizgalom a nagy harc elején még jobban kiforgatta sarkaiból egyszer Czuczor Gergelyt, a szelidlelkű szerzetest, a Nagy Szótár tudós szerkesztőjét. A régi magyar dicsőséget régi stílű époszokban éneklő és a népdal közvetlen hangját gyakran eltaláló szelíd költő, a zivatar közepén, olyan Riadót írt: Sikolt a harci síp, riadj magyar, riadj! melynek lázas heve megközelíti a Petőfi legszenvedélyesb dithirambjait és az Arany trombita legharagosabb sorait is. Dühhel kiált föl benne:
Nem kell zsarnok nekünk, csatára magyarok!
Fejére vész-halál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,
Mi sárga-fekete lelkébe tőrt verünk.
E boszút üvöltő költeményért herceg Windischgraetz a szerzetes költőt elfogatta s Buda várába vitette bilincsen. Ott is volt elzárva mindaddig, mig Görgei Arthur be nem vette a várat. Midőn bilincseit leszedték s börtönéből kiléphetett, az volt az első tette, hogy – fölemelve keresztjét – megmentett egy pár osztrák tisztet, kiket a diadaltól és ostromtól megmámorosúlt honvédek keresztüldöfni készűltek. És ez a tette inkább tükrözi az ő egyéniségét, mint a Riadó féktelen heve. De hiába menté meg a tiszteket, maga ismét hosszú időre bilincsre, Kufsteinba kerűlt.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.