Szigligeti

Full text search

Szigligeti
De történeti nézőjáték, drámai és komikai elemekkel, mégis támadt egy, mely jóval túlélte megszülemlése idejét. Ez a Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámája. Igaz, hogy ennek tárgya és személyzete régibb szabadságharc idejéből való; de a közönség eleven érzéke a Kolonics bibornok és társa képében az 1848-iki kamarilla fondorkodásait látta; Zrinyi Boldizsár zúgolódó átkaiban az újabban megnyomorgatott magyar hazafiak panaszát hallotta; a fogságából kiszabadúlt Rákóczi és kuruc társait megtorló diadalmában a honvéd-tábornokok győzelmét tapsolta, s a páter Knittelius bohózatias mohóságában és szolgalelkében pedig a kor hazafiatlan papjainak gúnyképét nevezte ki. Mentek nézni e hatásos drámát sokan s első előadásakor: 1848 november 4-én 475 forint volt a napi bevétel. Zajosan tapsolták Szigligetit, ki még akkor, mint színész, játszott is a maga színdarabjában. Először Vay kuruc főurat ábrázolta, később a nemes érzésű Longueval francia kapitányt. Egy hó alatt hétszer adták elő e drámát, utószor december 17-dikén. Ekkor a császári sereg bevonulása miatt sietősen félre kellett tenni. Hisz akkoriban a parancsszó német színtársulatot játszatott jó ideig a nemzeti színházban. De Budavár hősies bevétele után megint elő lehetett venni a lelkesítő drámát három estén. Azután egész 1861-ig nem volt szabad előadni. De az 1861-ben szabadabbá vált idő újolag föltámasztá, maig műsoron tartá s legutóbb már az iskolai ifjúság számára is előadták.

A honvéd-szobor Budán.
Ime az egyetlenegy színirodalmi igaz nyeremény a forradalom költészetéből. De azt hiszem, lehet még ehhez számítani egy másik jó terméket is: a Szigligeti és az egész színirodalmunk legsikerűltebb bohózatát: Liliomfit. Igaz, hogy ez már a forradalom utáni zord időben: 1849 dec. 21-én jutott a színpadra; de minden valószinűség szerint a tavaszi hadjárat idejében keletkezett a papiron, akkor, midőn az egymást gyorsan követő győzelmektől nagyon jó kedve kerekedett minden magyarnak. Hát még az olyan lelkes magyar írónak, a minő Szigligeti volt.
Eredeti nagyobb dráma más tárgykörből sem igen jutott a szabadságharc alatt a mi első színpadunkra, kivéve a Hugo Károly Világszínjátékát és a magát 1847 december 14-én kivégzett Czakó Zsigmodnak versben írott János lovagját. De ezek forradalom előtti termékek, s nem hosszabb életre termettek. Előadták azonban többször és mindig nagy hatással Bánkbánt, s a kültermékek közül keresve keresték az olyan színdarabokat, melyek valami forradalmi tárgygyal álltak kapcsolatban. Így 1848 augusztus 21-én, László József, a finom komikumú szalonszínész javára Scribenek Forradalom előtt, alatt, után című vígjátékát játszották, Samarjay Károly fordításában; de többször nem ismételték. Még előbb, ugyanazon év május 29-én megkisérlék Hugo Viktornak A király mulat című antirojálista drámáját is meghonosítani, Egressy Gábor fordításában; de ismétlése ennek sem volt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi