AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVA.
AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVA.
Három éve múlt, hogy Emich Gusztáv úr, az Atheaneum igazgatója, azt a tervét közölte velem, hogy irodalmunk történetéről egy nagyobb, illusztrált munkát óhajtana közrebocsátani a mívelt nagy közönség számára. Ilyen könyv hiányát nemcsak irodalmunk érzi, de megérzik az olvasó közönségünkön is, melynek irodalmi míveltsége és ízlése csak egy igen vékony és szakadozó szálakkal van a magyar szellem történeti fejlődésével kapcsolatban. Így egész mívelődésünknek nagy szüksége van arra, a mi az akkor tervezett s immár befejezett vállalatnak célja: irodalmunk ismeretének, szeretetének, ápolásának terjedésére és erősödésére. Még pedig történeti alapon való erősödésére, a melyen állunk s a mely haladásunkat is biztosítja. A magyar szellem története és hősei: nemzeti erősségünk és iskolánk.
A tervezett vállalatnak úgy a magyar iskola, mint egész közmíveltségünk szempontjából való fontosságáról meg levén győződve, szivesen vállalkoztam vezetésére s még 1892. májusában kidolgoztam tervrajzát, mely e két kötettel immár valósulást ért. A könyvet a magyar irodalomtörténet munkásainak egy nagyobb társasága írta, szám szerint 41-en. Így egyfelől minden egyes cikk oly szakember tollából kerűlvén, kinek az illető tárgy sajátlagos tanúlmányai körébe esik, ez a mód megbízhatóság és alaposság tekintetében is biztosítékot nyújt. Más felől, kiváló írók közreműködése által, a munka érdekes és becses emléke irodalomtörténetirásunk jelen állásának. Tisztában voltam a nehézségekkel, melyekkel e terv alapján a vállalatnak meg kell küzdenie, sőt a vele járó bajok kikerülhetetlenségével is. Utólag is látom, hogy az egyes cikkek terjedelmében, sőt némileg a felfogásban is mutatkozik egyenetlenségek, melyeken a szerkesztőségnek segíteni bajos vagy éppen lehetetlen volt. De most is meg vagyok győződve róla, hogy az előnyök, melyeket a munka éppen ilyetén módon készültének köszön, sokkal nagyobbak, hogy sem a méltányos bírálattól némi elnézést ne remélhetnénk addig is, mig módunk lesz talán újabb kiadásokban, hovatovább egyöntetűbbé alakítani.
A munkatársak mindegyike buzgón igyekezett a legjobbat adni, a mit a vállalat céljához képest adhatott. Mély köszönetet kell mondanom mindnyájoknak, de legelső sorban a segédszerkesztőnek, dr. Badics Ferenc úrnak. Ha könyvünk számot tarthat némi elismerésre, úgy ez legelső sorban az ő önzetlen ügyszeretetének, fáradhatatlan buzgalmának és alapos szakkészültségének köszönhető.
És most bocsássuk útjára könyvünket. Hintse a magyar érzés, magyar tudás, magyar ízlés magvait. Vegyen részt ő is, bármily szerény mértékben, a vetésnek abban a nagy munkájában, melynek terméseül a magyar nemzeti míveltséget reméljük.
Budapesten, 1895. október 16.
BEÖTHY ZSOLT.
