A visszahatás
A visszahatás
Ily benyomások között ült össze József halála után az országgyűlés II. Leopold alatt. A leghevesebb nemzeti követelésekkel állott elő: a nemzeti nyelv, nemeti hadsereg és nemzeti öltözet törvénybe-iktatásával. A karok és rendek minden egyes tagja, mint Gvadányi, ki szintén köztök szerepelt, egyet értett a költővel abban, hogy:
Ezen három pontok az igaz Gravámen,
Kitűl nem nyújtatik ezekben Levámen,
Verje meg ily magyart a menyei Flámen.
Szívemből kívánom. Mindörökké. Ámen.
Kitűl nem nyújtatik ezekben Levámen,
Verje meg ily magyart a menyei Flámen.
Szívemből kívánom. Mindörökké. Ámen.
S még a katonaság is megmozdúlt: a Gräven-ezred és más két magyar ezred az országgyűléshez folyamodott, hogy az idegen tábornokoktól, törzsbeli és főtisztektől, kiknek nagy száma miatt a hazabeliek száma úgy is láthatatlan, a közkatonának sorsa pedig az örökös büntetés, szidalmazás- és üldözés miatt tűrhetetlen, szabadítsa meg őket; hogy a magyar ezredek békesség idején a magyar haza keblében maradhassanak, a német ezredek pedig, melyek a magyar levegő egészségtelen voltáról úgy is elég kényesen panaszkodnak, térjenek honukba. S habár kérelmök nem is teljesűlt: a nemzeti nyelv ügye diadalmasan haladt előre. Minden újabb országgyűlés erélyesen hangoztatta annak természetes jogait; 1805-ben kimondotta, hogy a nyelv oly szoros kapcsolatban áll a nemzet jellemével, mikép az tartja fenn a nemzetet; 1807-ben pedig, az egyik ülésen, Nagy Pál azt a mély igazságot véste a nemzet keblébe, hogy a nemzetiség magánál az alkotmánynál is drágább kincs, mert az alkotmányt visszaszerezhetni: de a nyelvvel együtt a nemzet is sirba dől.
