Vígjátékai
Vígjátékai
Vígjátékot is írt, egészen az újabb ízlés irányában. Hősei rendesen valami félszeg eszme képviselői. Láisz, vagy az erkölcsi makacs, a vén lányságot akarja divatba hozni, de mindjárt szobalányánál megbukik, mert Kolumbina kereken kijelenti, hogy ő bizony nem kezdi, az emberiséget magán nem veszti, s a lány-okosodás az egész világon bölcsőre megyen ki; úgy, hogy Láisznak is egyszerre, a mint a népdal mondja: szerelem az evezője, főkötő a kikötője. Komikai magva volna az eszmének: de Bessenyei sem a mesében, sem a jellemekben ki nem fejti; a darab elnagyolt kisérlet, s ma is kiadatlan. A kedvetlen okos, címéről ítélve, helyzeti vígjáték lehetett. Emléke csak a könyvvizsgáló hivatal irományaiban maradt meg, s onnan is csak annyit tudunk, hogy a darab a jobbágyok érdekében sokat beszél, s egyik személye, Artemis, a fiskus jogait csipdesi. Hogy megtiltották, gyanítani engedi, mikép volt valami érdeme. Lehet, hogy valamely francia komédia célzatos átdolgozása, s lehet, hogy azonos az elveszett Dudásból lett doktorral. A költő egyetlen vígjátéka, mely nyomtatásban 1777-ben megjelent, mely 1792-ben színre is kerűlt: A philosophus. Hőse Parmenió, ki a bölcselet szeretetében vonakodik a szerelem gyöngeségétől, mint Sidális is a méltó férfi hiányában. Aztán megismerkesznek és egymáséi lesznek; s a megkötetlen csomó szerencsésen megoldódik. Női jellemrajzaiban sok a finomság, párbeszédeiben az elevenség, Pontyi vastagabb komikumában az egészséges ér. Laczka állításaként, ki ebben az időben az író pártfogoltja és lakótársa volt, neki is jelentékeny része van benne. Gyulai azt hiszi, hogy Pontyi falusias beszédéhez, különösen a tiszttartója parlagi s ügyvéde diákos leveléhez szolgáltatott kifejezéseket. Bessenyei minden írása bizonyság, hogy efféle segítségre nem szorúlt. Laczka ekkor tanúlt tőle franciául; hogy nem siker nélkül, mutatja Zaire verses fordítása, melyet hálából Bessenyeinek ajánl, mint a ki elhagyatott voltában magához vette tanítja és tartja. Együtt olvastak, fordítottak; így kerűlhetett a kezükbe Destouches L’homme singulierje, mely Pecz Gedeon igazolása szerint a Philosophus eredetije. A vígjáték megtetszett, az átdolgozás eszméje fölmerűlt és Laczka osztozott a terv megbeszélésében és megállapításában. S Bessenyei elkészítette a darabot. véges-végig Destouchesból, nem pedig önmagából merített, mert még a Pontyi falusi mintája is megvan nála. A többi személy sem a Bessenyei barátja és barátnéja, hanem a francia alakok mása: de az átdolgozásnak becsületére válik, hogy a Philosophus teljesen az eredetinek erejével hat, különösen Pontyi a tősgyökeres falusi nemesség képviselője.
