Péczeli munkái

Full text search

Péczeli munkái
Putnokon, 1750-ben született, Szikszón, majd Debrecenben tanúlt, aztán öt esztendeig a németországi, svájci és hollandi egyetemeket járta; s 1783-ban mint a komáromi református egyház megválasztott lelkésze tér haza. S ettől az időtől fogva a nyugoti irodalmak ismertetésében, a felvilágosodás és haladás eszméinek terjesztésében senki nála serényebbül és hathatósabban nem működik. Mert alig telepszik meg állomásán, alig rendezi száz esztendő óta elhanyagolt egyháza ügyeit; 1784-ben megjelenik tőle Voltaire Zairejának verses fordítása. S aztán gyorsan következik: a Henriás, Merope, Tancred, Alzire; majd Young Éjtszakáit és Hervey Siralmait ütleti át. Mindezek a fordítások, akár versben, akár prózában szóljanak, a D’Alembert utasítása szerint azzal a törekvéssel készűlnek, hogy az eredetiekkel vetélkedő szép művek legyenek. Péczeli, a maga bevallásaként, azzal a nemes szabadsággal bánik velök, mint a franciák Popeval és Homérral. Siető keze ugyan a Merope, Tancred, Alzire költői szépségeiből sokat letarol, minek főoka a prózában keresendő: de Zaireja és Henriása kétségtelenül könnyű, folyamatos és mindig magyaros; még sikerűltebb pedig Youngja. A borongó gondolatok, érzések, merengések és elmélkedések ama hangfutamai, melyek a welwini pap éjtszakáiban vissza-visszatérnek, mélyen megihletik vallásos szívét; s a művet a legszebb elégiának nevezi, mely valaha az emberiség nyomorúságait keserves zokogással siratta. S ez a megihletés melegséget és közvetlenséget, színt és erőt ád nyelvének; sokszor sötét és tömör. Haszonnal mulattató meséi 1788-ból az eredetiség színével bírnak.

A Mindenes Gyűjtemény címlapja.
(Fél-nagyságban)
Ezópi indítékokat a lafontainei részletező elbeszélések modorában, de mindig erkölcsi tanúlsággal mond el. A francia szellem játszi pajkossága és csintalan szabadossága, valamint stílbeli csillogása és színgazdagsága hiányzik nála: Péczeli komolyabb és erkölcsösebb, éppen mint nemzete. Hatni és oktatni akar, azért ki-kiterjeszkedik kora szokásaira, és jelességeire: a nemesek idegen majmolására, József emberszeretetére, a református papok viszonyaira s tanítása mindig nyilt, bátor és felvilágosodott. Ám a jóízű, enyelgő és kedélyes hangot is ösmeri és használja: bizonysága lehet a Bagoly és héjja, a Király és kapás meséje, mely egy-egy eleven kis elbeszélés csattanó éllel. Nyelve mindig magyaros és fordulatos, verselése szabatos, sőt meglepő szép. Mint szónok kitünő, mint ember szeretetreméltó s mint izgató fáradhatatlan. Mindenes Gyűjteménye, első tudományos folyóiratnak, a magyarság érdekeinek ép oly bölcs és buzgó, mint a mily büszke és bátor képviselője; s négy esztendő alatt, 1780-től 1792-ig egész kis írói kart nevel magának és célzatának: »Nosza nemes hazafiak, valakinek ereiben még magyar vér csergedez, ne engedjük, hogy a mi restségünk és hidegségünk miatt a mi szép nyelvünk s azzal együtt híres nemzetünk emlékezete is eltörűltessék!« S mikor koronánk visszatérésével jobb jövőnk hajnala virrad: szava valósággal diadalittasan csattog!
Sajnos, nem sokáig. A szakadatlan munkában korán megtörik. 1792-ben elhal. Működése a franciás iskola utolsó fényes fellobbanása volt!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi