A triász későbbi munkássága
A triász későbbi munkássága
Ezzel be volt fejezve a klasszikai iskola felvonulása. De a »triász« tagjai gyorsan folytatták működésöket. Baróti már 1779-ben és 80-ban új munkával lépett föl, a Vaničre után hexameterekben fordított nagy tankölteménynyel, Paraszti majorság cím alatt (2 kötetben). 1784-ben jött ki a ritkább szavak abc-rendben, hexameterbe szedett gyűjteménye, a Kisded Szótár; 1786-ban verseinek új, javított és bővített kiadása, a három kötetes Verskoszorú, és 1789-ben a harmadik kiadás; Költeményes Munkáji címmel, mely a Milton Elveszett Paradicsomának latinból készűlt fordítását is magában foglalja. Az ő versei elég kapósak voltak, a Kisded Szótár 1792-ben, a Paraszti majorság 1794-ben újabb kiadást ért, s Megjobbított s bővített költeményes Munkái 1802-ben is nyilvánosságra kerűltek, de a régi versek egészen átdolgozva és a merész inverziókból megtisztogatva. Agg napjaiban, miután 1799-ben egykori tanítványa és fiúi barátja Pyber Benedek házához a komárommegyei Virtre vonúlt, Vergilius Aeneisét és Eclogáit ültette át (1810 és 1813), mely sokáig egyetlen élvezhető teljes Vergilius-fordításunk volt. – Révai is 1787-ben Elegyes versek címen újabb gyűjteményt adott ki, azaz distichonokon (alagyákon) kivül egyéb mértékeket is. Világos szellem művei ezek, társainál biztosabb ízléssel, különösebb költői erények nélkül. Révai azután el is hagyta a költészet mezejét s a nyelvtudomány terén szerzett babérokat. A biráló, de nem alkotó szellemű Rájnis csakhamar fordításokra adta magát, ő is Vergiliushoz nyúlt, s a Georgicát lefordítva, Magyar Virgilius cím alatt 1789-ben kibocsátotta. Úgy hogy a triász tizenkét év alatt (1777–1789) kilenc-tiz kötetnyi verses munkát adott ki s megtette kötelességét a keltett érdeklődés ébrentartására.
De ide vonta a közfigyelmet az a híres tollharc is, mely a triász tagjai közt folyt. E vita hősei az elejétől fogva versengő Szabó és Rájnis voltak, de beleszólt Révai, és belesodródott Rát Mátyás, később Bacsányi is. Nem mintha nagy elvi vagy gyakorlati különbség lett volna köztük, a vitát inkább az elsőbbség kérdése és a féltékenység szította. Rájnis verselése messzebb áll a vele tartó Révaiétól, mint az ellenkező Barótiétól.
(Állítólag Rajnis József arcképe.)
