Kónyi János
Kónyi János
Ezek közé tartozik a termékeny KÓNYI JÁNOS, a »nemes magyar hazának együgyű hadiszolgája«, ki 1774. óta több átdolgozott és fordított munkával (Gellert meséi, Gessner Első hajósa, Vártamulatság stb.) lépett föl; 1779-ben Szigetvárt tartózkodva, kiadta Magyar hadi román avagy Zrinyi Miklósnak Szigetben viselt dolgait. Nem tagadja ugyan, hogy valami »régi eredetbeli írást használt« t. i. a Zrinyi fenséges költő alkotását; de mivel – úgymond »a mostani mód szerint mind a versek, mind pedig a történet is ízetlen volna,« sokat kihagyott belőle, sokat pedig »historicus könyvekből megjobbított«. Ezzel a jobbítással aztán kiforgatta Zrinyi remekét minden művészi szépségéből s kora ízléséhez képst józan krónikává gyúrta, melynek csak a meghagyott epizódok adnak némi költő színt. – Ez a krónikás prózaiság s aprólékosan részletező, mondhatni statisztikai leirás jellemzi a többi népies epikus munkáját is. Nem hiányzik belőlük a csodás diszítmény sem; a mithologiai személyek kelletlen belevonása s a Voltaire-től, Horváth Ádámtól eltanúlt álomlátás, de egyik sem művészi célzattal.
