Csokonai Debrecenben
Csokonai Debrecenben
Öt évi vándorlása után Csokonai elvégre visszatért Debrecenbe, 1800-ban. Művei ekkor már rendkivül felszaporodtak. Nagyobb tervet már csak egyet forgatott fejében, egy Árpádról szóló nagy hőskölteményt, melylyel munkásságát be óhajtotta tetőzni; máskülönben, a mire művészi természete azelőtt is többször ösztönzé, mind előbbi művei csiszolgatásával foglalatoskodott, hogy minél hamarább elkészűlhessen végre velük a sajtó alá. Olykor most is ki-kirándúl, mint régente, vidéki barátjaihoz s ezek körében fel-feltámad benne a régi dévaj kedv, de máskülönben bent a lugubris tónusú városban egészen elzárkózva él az anyai hajlékban, mely a gyűlölt kollégium szomszédságában áll; csak az irodalom történetében debreceni kör néven ismert írók közül érintkezik egygyel-kettővel, Földivel, Fazekassal, kikhez őt szorosabb kötelékek csatolják. Egészen a munkának él ott a hátsó udvar kis kertjében. »Itt a magánosságban eltemetve élek magamnak, hazámnak és az én szokottt studiumumnak; az irígy fel nem talál ősi nádfedelem között s a bigottnak sziszergési könyveim közé bé nem hallanak. Érzem, hogy az ismeretlen csendességben lelkem is, mely a szerencse hányása között törpévé lett, óriásodni kezd…« Majd megindítja az akciót a kiadás ügyében, oly lázasan, mintha érezné, mily kevés ideje van még hátra. Levelezés útján pártfogót hajszol, előfizetést hirdet; a cenzurával, aztán a nyomdászokkal van baja, kik miatt ismételten utaznia kell Pestre, Komáromba, Váradra stb. Napjai kimerítő zaklatás közt telnek el, míg örökölt tüdőbaja mind jobban kifejlődik s egyszer erősebb rheuma kínozza testét. Bécsbe készűl szerkesztőnek a Hirmondóhoz, majd Pesten nevelősködik s lapot tervez; mérnöki pályára akar átcsapni; időközben a nagyváradi fürdőkbe kénytelen elvánszorogni; majd leég a házuk s most már irodalmi adósságai mellett a megélhetés gondjai is bántják. Kétszerezett mohósággal kapkod mindenfelé: az országos múzeumnál remélt állást találhatni, majd szatócsnak, marhakereskedőnek akar beállni, s más ily prózai vállalatokon töri fejét, mi közben egyre javítgatja műveit ama ruhásszekrényben, melyben dolgozó-szobát improvizált magának, mióta anyjával egy szobába szorúlt. Leégett házacskájuk felépítésének tervei is foglalkoztatják. Így éri harmincegyedik évét, mikor Rhédei kamarás Nagy-Váradra hívja, hogy neje temetésén, mint ismeretes alkalmi verselő s ebben a kálvinista genreben is gyakorlott poéta, búcsúztatót tartson. Csokonai elutazik; banális búcsúztatóirás helyett megalkotja s elszavalja a magyar filozofiai költészetnek legnagyobb szabású remek, a Lélek halhatatlanságáról írt költeményét; immár rendkivül ingerlékeny lelkét roppant felizgatják holmi figyelmetlenségek, miket tapasztal vagy tapasztalni vél; meghűl, tüdőgyuladásba esik. Úgy a hogy fellábadva haza utazik; halálát már csak lelki ereje késlelteti. Nemsokára ez is megtörik s keserű tréfáival ajkán elhúny 1805 január 28-ikán, a férfikor küszöbén, mielőtt megérte volna, hogy néhány alkalmi versén, egy fordításán s az említett búcsúztatón kivül egyéb műve is napvilágot lásson, mint Dorottya…
Csokonai arcképe és névaláírása.
