Kármán atyja
Kármán atyja
E nagytehetségű világfi – akkor az úgynevezett aufkläristának s a szépléleknek vegyűlete volt a divatos világfi – elég csodálatosan egy régi kálvinista papi családból, egy szerény parokhiából kerűlt. Anyja, szintén Kármán József a losonci egyház papja, majd a traktus esperese, utóbb a kerület főjegyzője s életének utolsó esztendejében, 1794-ben szuperintendense. Ennek az atyának, ki ifjan Hollandiában járt egyetemeken, azután a régi szokás szentelte nyelven és szellemben imádságokat, agendát, katekizmust írt és fordított, az 1791-diki mozgalmas napokban lelkesen képviselte a protestantizmusnak a magyar nemzetiséggel kapcsolatos ügyét, – mint atyái háromszáz év óta folytonosan, – ennek az atyának meg fiának pályájával élesen különűl el egymástól a magyar mívelődésnek, szellemi életnek régibb és újabb kora. Amaz Németországból és a reformációból indúl ki, emez pedig, Bessenyeivel, Francziaországból és a felvilágosodás irodalmából. A nemzeti érzés mindegyikben uralkodik: de amabban inkább a lelkiismereti, emebben pedig a gondolatszabadság szövetségében és törekvéseiben. A nyugottal való közösségünket amaz inkább a vallásos élet terén ápolja és fejezi ki, a katholikus félen úgy mint a protestánsokén; emez az irodalomban, tudományban, egész mívelődésünkben, társadalmunkban, politikánkban.
Kármán József.
