Kölcsey balladái
Kölcsey balladái
A szerelmi és hazafias költészet mellett egy, nálunk új műfajban is megpróbálkozott: ő az első balladaköltőnk. A német irodalom, főleg Schiller és Bürger balladáinak hatása alatt honosította meg nálunk e műfajt. Legjobb balladái Dobozi és Szép Lenka, de részletező előadásuknál, pompázó, szónokias hangjuknál fogva ezek is inkább csak kisebb költői beszélyeknek nevezhetők, mint balladáknak a szó mai értelmében.
Költői művei meg széptani dolgozatai nagy lassan lecsillapították az első birálatok által felingerelt kedélyeket s tehetségének meghozták a közelismerést. Jól esett neki az a tisztelet is, melylyel 1826-ban, mikor egy pörös ügye s az Élet és Literatura szerkeszésében való részvétel miatt huzamosabban Pesten tartózkodott, az írói körök részéről találkozott. Ekkor ismerkedett meg az újabb irodalom vezéreivel, Kisfaludy Károlylyal és Vörösmartyval, s legtevékenyebb harcosaival, Toldyval és Bajzával. Fájó szívvel hagyta el 1827 elején az irodalmi központtá lett Pestet, hogy visszamenjen csekei magányába. Pár hónap múlva megrendítő csapás érte: öcscse Ádám, kivel közösen gazdálkodott, meghalt, özvegyet és árvát hagyva hátra, kiknek Kölcsey lett gondviselőjük. Nehezítette helyzetét az a körűlmény, hogy az elhúnyt rossz gazda volt s ezért most neki nemcsak a saját gazdaságával kellett bajlódnia, hanem öcscse birtokát is takarékos és korszerű gazdálkodással rendbe kellett hoznia. A fájdalomtól sújtott s gazdai gondokkal terhelt Kölcsey lelkén csakhamar erőt vett régi lethargiája, melyből csak 1829-ben ragadták ki a politikai élet mozgalmai, hogy fényes tehetségének új működési kört nyissanak.
