Kisfaludy-ünnep Pesten
Kisfaludy-ünnep Pesten
Különben az ifjú irodalom sem tagadta meg tőle a köteles tiszteletet. 1842-ben lett a Kisfaudy-társaság tagjává s 1843 március 17-én hetvenedik, nevenapja tiszteletére, »dalünnepet« rendeztek a megyeház termében, hol Eötvös tartotta a megnyitó beszédet. Csakhogy Kisfaludy nem volt mindig megelégedve az iránynyal, melyben fiatal barátai az Eötvös beszédében említett szép jövőt előkészíték. Örűlt az új alkotmányos életnek s a nemzetiség haladásának, hanem féltette a refomrszellemtől a birtokos középnemesség fenmaradását. Az onus inhaeret fundo elvének felállításában a nyolc századnál idősb kontitució lélekharangját hallotta hangzani! Bizonyos gyanakodással tekintett a protestantizmus térfoglalására, mivel a »protestantizmus zászlaja egyszersmind a liberalizmusé« is. Erősen gravaminális politikus volt, de azért a dinasztiával való egyetértést meglazítani sehogy sem akarta. A közösügyek terve is felmerűl Hattyúdalában.
Élete végén szívesen emlékezett vissza 1809-iki szereplésére. Zalamegye ekkor a lovas inzurgensek őrnagyává választotta, de a nádor maga mellé vette szárnysegédnek. Kisfaludy ekkor egy hosszas Szózatban lelkesítette »a szittya ősök unokáit« a jó király s a konstitució védelmére az idegen hódító ellen. Nagy buzgalommal teljesített minden reá bízott munkát. Később Ferenc király meg akarta iratni az inzurrekció történetét s a nádor e feladattal is Kisfaludyt bízta meg. Költőnk két éven át írta e történetet német nyelven. A legfelsőbb helyről nem kapott elismerést, állítólag előadása szabad hangja miatt. Munkája a titkos levéltárba jutott s a szerzőt figyelmeztették, hogy tartalmát senkivel se közölje. Azóta az inzurrekciót folyvást gyalázták, de Kisfaludy nem szólhatott, mert a nádor mindig másra fordította a beszédet, ha a védelem szükségét említette neki. Pedig együtt volt Kisfaludynál a becses anyag, de minek dolgozta volna fel, ha ki nem adhatta? Inkább regéket ír s Hattyúdalát folytatta a somlai szőllő kis kastélyában, gondjai e menedékhelyében, »a pompás kilátású ablaknál«. Mert voltak gondjai, kivált nejének hosszas betegeskedése alatt. Szegedy Róza 1832 május 18-án meghalt és költőnk, ki nagyon gondos gazda volt, nem akarta gazdasszony nélkül hagyni házát. Elvette Vajda Amáliát, hanem második nejét is túlélte. – Talán már megnyugodott volna abban, hogy az inzrurekció történetét magyarul meg nem írhatja, ha nem olvassa 1843-ban a Pesti Hirlap cikkét. E cikkben Kossuth a győri csatát évkönyveink koromfekete lapjának nevezte és az inzurrekciót a lelkesedés hiányával vádolta. Kisfaludyt ez annál mélyebben sértette, mivel Kossuthot nagyra becsűlte. Hanem a cikkre küldött válaszában megróvta azért, hogy ő is bon ton históriát ír. Kossuth már kiszedette a választ, de a cenzúra tilalma miatt ki nem adhatta.
