Költeményeinek új kiadása
Költeményeinek új kiadása
Az első kiadás alig két év alatt elfogyott s 1816-ban megjelent a második. Ezt is Helmeczy gondozta, a szövegre nézve most a Berzsenyi utasításai szerint, de megtoldva egy Kalaúz-értekezéssel a neologizmus érdekében, ismét a költő híre nélkül. Fel is tette magában Berzsenyi, hogy többé nem bízza másra a kiadást. Újított ő is; tömött, merész ódai dikciót teremtett magának, de azt nem szerette, hogy a túlzó újítók vele födözzék magukat.
Ez a kiadás csak néhány darabbal bővebb az elsőnél. Berzsenyi már 1813 óta kevesebbet írt, az óda röptéhez naponként nehezebbnek érezte szárnyát. Múlni kezdett az ifjúság tüze, s a magány kevés új hatással serkenthette géniuszát. Mikor tehát dicsősége tetőpontján állt, akkor kezdett új útakat keresni magának. Elmélkedés foglalta el az ihlet helyét, a reflexió, a didaxis felé hajlott, s költői leveleket írt, Kazinczy példájára ugyan, de önálló hivatással. Sőt 1813-ban filozófiai kísérletbe fogott, egy vallás-bölcseleti értekezést kezdve meg A religiók eredete és harmóniája cím alatt; nem volt elég tanúlmánya, félbe is hagyta. 1815-ben pedig, felismerve a színügy fontosságát, az erdélyi drámapályázat hírére drámát kezdett írni, somogyi tárgygyal, Kupa támadásáról Szent István ellen. A második felvonással ez is megakadt, nyilván a költő elbetegedése miatt. (A jelentéktelen kísérlet csak 1895-ben jelent meg az Irodalomtörténeti Közlemények V. évfolyamában, 172 s köv. 1.)
Berzsenyi „A magyarokhoz” című ódájának első két versszaka. (Eredetije a M. t. Akadémiában.)
