Antiklerikális irók
Antiklerikális irók
A felvilágosodás valódi képviselői, kiknek hatalmas tábora mellett Laczkovicsék elenyésző kisebbségben voltak, a dogmákat csakis állami szempontból veszik birálat alá, s minden felekezet részére, melynek hitcikkei nem államellenesek, követelik a szabad vallásgyakorlatot. E célból meg kell törni szerintök a klérus hatalmát és befolyását s ezzel együtt az uralkodó vallás és az egyedüli üdvözítő hitnek a lelkiismeret szabadságával ellenkező elméletét.
A szabadelvűség és az antiklerikalizmus ily módon idntifikáltatván, a katholikus papságot még a leghiggadtabb írók sem kiméli. BATTHYÁNY ALAJOS gróf, kit Szeitz »a nagy papramorgónak« keresztelt el, s egész sereg ismeretlen író, a papságot kiváltságos állásától kivánja megfosztani; mások, mint például SZIRMAY ANTAL, Jus reipublicae in bona ecclesiasticorum című, nagy gonddal írt tanúlmányában, a papság erejének legfőbb kútforrását óriási vagyonában ismervén fel, a szekularizációt sürgetik. TRENK FRIGYES báró, ez a kalandor, kit nyughatatlan vére egyik országból a másikba űz, eljön hozzánk is azért, hogy ősei birtokát visszaszerezze, de fölcsap egyszersmind a felvilágosodás és szabadság apostolának s pamfletjeivel a szó szoros értelmében elárasztja a könyvpiacot. Részint annak a természetszerű ellenszenvnél fogva, melylyel az öntudatát visszanyert nemzet az idegenek iránt általában viseltetik, részint, mivel Trenk, saját vallomása szerint, csak azért ír, hogy tollával mindennapi kenyerét keresse meg, nem hallgatnak ugyan rá, de mégis szívesen olvassák élénk tollal, nyers modorban írt antiklerikális gúnyiratait, különösen a magyar, német és latin nyelven egyidejűleg megjelent Mérő serpenyőt; mivel alapeszméjök, hogy tudniillik a felvilágosodás és közboldogság terjedésének leginkább a papság állja útját, a közvéleményt fejezi ki. Midőn azonban Trenk a politikai napi hirdetésekhez is hozzászól, a közönség érdeklődését annál kevésbbé képes felkölteni, mert az alkotmányos monarchiáért lelkesedik, a nélkül hogy tisztában volna az alkotmányos intézmények természetével; a magyar alkotmány dicsőítésére vesztegeti a papirost, miközben botrányos tudatlanságot árul el a magyar köz jogban; magyar hazafinak adja ki magát, holott mindenki tudja felőle, hogy egész életében kozmopolita volt, s nem győzi eléggé magasztalni a magyarokat, jóllehet soha sem volt alkalma velök közelebbről megismerkedni.
