A forradalom után
A forradalom után
A hírlapirodalom azon nagy diadala után, mely 1848–49-ben 86 magyar hírlapnak megjelenését hirdeté, az egész nemzeti irodalomban síri csend állott be.
A szabadságharc után az elnyomatás korszaka következett; hírlapirodalmunknak erőszakkal kellett küzdenie a nyelvünket nem értő, nemzetiségünket elnyomó s e mellett mindentől rettegő hatalommal szemben. Magyar hírlap kiadására csak a nem kompromittáltak nyerhettek engedélyt; ezek is az utólagos cenzúrától folytonos zaklatásnak voltak kitéve, hogy ez által elkedvetlenedve, lemondjanak a szerkesztésről, a magyar nép pedig, jövőjén kétségbeesve mondjon le nemzetiségéről.
A Hölgyfutárt 1849. november 5-ikén NAGY IGNÁC indította meg, mint szépirodalmi napilapot (ezt követte a többi közt, mint szépirodalmi napilap 1864-ben a Fővárosi Lapok); a hivatalos Magyar Hirlapon kivül a másik, később ellenzékivé alakúlt Pesti Napló 1850. március 9-én indúlt meg; és ezzel a jég meg volt törve. Gyulay Pál, Jókai Mór és Pákh Albert (mint szerkesztő) 1854. március 5-én alapították a Vasárnapi Ujságot, mely első rendes képes hírlapunk, társlapjával a Politikai Ujdonságokkal, irodalmunk, tudományosságunk és politikai életünk haladásának méltó tárháza. Irodalmunk emelkedésével, hírlapirodalmunk is óriási mértékben emelkedett; – de már úgy is eléje kerűltünk a történet sorának, melyben annak helyén és idején, hirlapirodalmunk fontosabb jelenségei és eseményei is részletesebb megemlékezésre tarthatnak számot.
Végül csak annyit, hogy magyar hírlapjaink és folyóirataink száma 800, az idegen nyelvűekkel együtt ezer!
