Az első magyar hírlap
Az első magyar hírlap
A szerkesztő »A magyar hirlelőlevelek iránt való Tudósítás«-ban szerényen keveset igér és a többi közt ez írja: »Ki elgondolhatja, hogy sem oly bőven, sem pedig olyan korán a dolgok hírül nem adathatnak, mint a Német hirdetésekben … a mennyiben a Magyar Hirmondónak tudósításai későbben fognak érkezni, annyival hitelesebbek is lesznek« és »azon kivül némely jeles alkalmatosságokkal mondott rövid és hathatós Magyar beszédeket és elmés verseket örömest be fog leveleibe iktatni«; midőn pedig ezen versek sűrűn érkeztek, így fakadt ki: »néha nagy uraknak tisztességekre rossz verseket is szoktak koholni.« A hírlap nyelvére nézve ekkép nyilatkozott: »A mi a magyarságot illeti, a melylyel a Hirmondó élni fog az, az alföldi Tiszamellyéki, de a Duna-mellyékivel és Erdélyivel elegyedett lészen. Ezt tartja az író leghelyesebbnek.«
Rát Mátyás névaláírása
A hírlap, az akkori legtöbb németországi kezdetleges hírlapok mintájára kis 8-rét fél-íves számokban, a postajáráshoz alkalmazkodva, hetenkint kétszer jelent meg. Rovatai váltakozva ezek voltak: »Külömbféle történetek« »Elegyes hiteles hírek«, »Bizonytalan dolgok«, »Külföldi történetek«, »A tengeren történt avagy történhetett dolgok«, »A hadakozásnak folyamatja« stb.
A Hirmondónak sok küzdelme volt az akkori cenzúrával. Nem adhatott többet, mint a mennyit a bécsi lapoknak megengedtek, mivel pedig híreivel elkésett, nem állta ki azokkal a versenyt. A szerkesztők gyakori változását is az elkedvetlenedés szűlte. Rát a szerkesztési gondoktól szabadúlni óhajtván, a győri evang. egyház meghívását szívesen fogadta s a szerkesztést 1782 végével alistáli és padányi Máttyus Péternek adta át; őt 1784-ben Révai Miklós (kinek 600 frt volt a szerkesztői s írói díja) váltott fel a szerkesztésben; ezt pedig még azon év május 1-én Barcafalvi Szabó Dávid követte; szeptember 25-től Esztelneki Szacsvai Sándor, 1786. május 10-ike után ismét Barcafalvi Szabó Dávid, 1787-től még többen szerkesztették a lapot, mely végre, az előfizetők száma is 318-ról 200-ra csökkenvén, 1788. október 8-án megszűnt. Volt ezen lapnak szépirodalmi melléklete is, mely 1787–88-ban időhöz nem kötött ívekben jelent meg Magyar Musa címmel és kizárólag csekély értékű költeményeket tartalmazott.
A Magyar Hírmondó, korántsem érte el azt a középszerűséget sem, melyet a korabeli idegen hírlapok nyújtottak; külföldi tudósításai száraz krónikaszerű felsorolásai voltak a külföldi eseményeknek és csak elvétve találunk abban hazai tudósításokat; ezek is az időjárára, légtüneményekre, mezei gazdaságra, tisztújításokra, rangemelésekre s kitüntetésekre vonatkoztak; irodalmunkat is csak olykor egyes latin és igen ritkán megjelent magyar könyvek címének fölsorolása képviselte.
A Magyar Kurír címképe.
