Nyelvhagyományok
Nyelvhagyományok
A magyarságnak tehát, mely alakulása első korszakában e nagy népcsalád keleti ágának kötelékében élt, legrégibb nyelvi hagyományai is ott sarkallanak. Ősállapotait jelző fogalmait ezen népek nyelveiben található szóanyaggal fejezi ki, s a világról alkotott első felfogását is innen hozta magával. A test és részeinek magyar nevei (fej, szív, nyelv, szem, fül, kéz, vér), a halászat és vadászat eszközeinek (hal, víz, háló, nyíl), a létezés első fogalmainak (élni, halni) megnevezései, főkép a vogulban és osztyákban találják másaikat. Nevezetes bizonyítéka ez ősrégi közösségnek a számolás hetes rendszere (1–7, a hold hét-hétnapi változásából), mely az összes finn-ugor nyelvekben megelőzte a későbbi tizes számrendszert. A magyar, régi magy-er, megy-er nemzetnév is, mely előrészében a vogulok és osztyákok mańśi, mąńś közös népnevével ilyen kapcsolatnak látszik HUNFALVY PÁL előtt.
E népek közösségéből hozta a magyarság ősvallását, melyből csak egy-egy foszlány maradt ugyan ránk, beszélte nyelvünkben, de ezeket rokon népek mithikus költeményeiből talán kiegészíthetjük. E források a vogul és osztyák mondák és hősénekek, továbbá a finnek nemzeti éposza, a Kalevala. E szép és a mi szemünkben nagybecsű költemények, melyeket északi rokonaink tudatából, kik a világmozgalom útjaitól félre esve, máig sem törölte ki az idő, kétezer év előtti időkbe varázsolnak vissza bennünket, midőn a világnak más képe volt mint ma. Déli és Közép-Európában a rómaiság játszotta világszerepét; Germánia éjszaki partvidékei, a mai Anglia, Skandinávia, hiányosan ismert területek voltak, kezdetleges míveltségű népfajokkal, a Volgáról pedig csak mint mesés folyamról (Rha) tudott az egykori földrajzi tudomány. Ez ismeretlen földterületen szövődtek a finn-ugor népek szemléletében azok a bűvös hitregék, melyek fajunk világnézetének legrégibb nyilatkozatai.
