Glosszáriumok
Glosszáriumok
Van a XV. századból még két olyan nyelvemlékünk, a mely nem összefüggő szöveget, hanem csak szókat tartalmaz, de nagy mennyiségben s azért meg kell őket becsűlnünk. Ezek az úgynevezett Németujvári Glosszák s a Budapesti Glosszák vagyis lapszéki és sorközi jegyzetek, melyek a latin szöveget, szókat és szólásokat magyarázzák. Ilyen glosszáriumokban a mi nyelvtörténetünk nem olyan gazdag mint pl. a németeké, s a mi van is, részben kiadatlan (így pl. a Budapesti Glosszák, melyeket Szilády Áron készűl kiadni, továbbá a Nemzeti Múzeumban levő Batthyány Boldizsár-féle latin mesekönyv lapszéli jegyzetei 1489-ből). A Németujvári Glosszák 1470-ből valók, legalább az a részük, mely magába a szövegbe van beleiktatva ilyenformán: »Deinde visus est plus quam quingentis fratribus, tebnec hog nem wthzaznak, novissimo autem tanquam abortivo, erethlen germeknek, visus est mihi«.
Sok ritka s elévűlt szó és szóalak van e jegyzetek közt; pl. gerla corus (gabonamérték), hejt stolidus, jug-szél déli szél, koltag, koltog zörget, lewsag opprobrium, gyalázat, meraz hitvány, néző javasasszony, vanalat foganat, siker, yene azaz ijené, ijenő ijesztő, rettenetes.
A XV. század közepén kezdődik s 1530-ig tart a nagyobb összefüggő kéziratok, a kódexek kora.
